Pleskonics András: Mesél a szülőföld. Tájak, emberek, emlékek. Békéssámson, Hódmezővásárhely (Bodzáspart), Pusztaföldvár - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 4. (Gyula, 1991)

III. HONISMERETI SÉTÁK PUSZTAFÖLDVÁR KÖRNYÉKÉN

Megtudjuk, hogy a végnapjait élő Harangos-ér zsombékos nádasának gazdag rovarvilága mintegy 30-féle réti-vízi madárfaj számára nyújt kiváló életteret. Meglepetéssel olvashatjuk, hogy az itt élő vagy az itt költő madarakon kívül, néha egészen előkelő vendégek is felbukkannak a jó védelmet nyújtó, kellemes környezetben. Példaként említi a bütykös hattyút, a bölömbikát, a nagy kócsagot és a kanalas gémet. A szűkülő élettér és a növekvő vegyszerártalom miatt jogos aggodalommal beszélhetünk a réti, vízi és mezei apró élőlények sorsáról, amelyek már eddig is inkább csak mutatóban voltak megfigyelhetők ezen a tájon. Szomorú, de a jelek szerint ütött a Harangos-ér élővilágának végórája. A madarak még csak elrepülhetnek új hazát keresni, de mit tehetnek a tócsákban, sásés nádzsombékok oltalma alatt éldegélő siklók, gyíkok, békák és a mocsári teknősök, amelyeknek igen tapintatlan "kilakoltatását" két sajnálatos tűzeset is megtetézte. Úgy tudjuk - és jóhiszeműleg feltételezzük is -, hogy ezek a nád- és avartüzek véletlenül lángoltak fel a Harangoson. Hihető lenne-e, hogy az öles fákat is játszi könnyedséggel kitépni képes óriás földgyaluknak és markológépeknek éppen ezek, ezek a nádszálak állták volna útjukat? Máig sem halványuló vízióként vésődött emlékezetembe az a szélviharos áprilisi nap, amikor látványnak is szörnyű füst- és lángtenger söpört végig a Harangos-ér felett. Gyors autóbuszunk jóvoltából számunkra csak egy percig tartott a döbbenet. Utunkra "pernyét fújtak a szelek" és szívünkben hazáig valami nyomasztó, kongó üresség dobolt. Nem lehetett nem gondolni a megrázóan szép Ady-vers további soraira. Igaz, nem a grófi szérű "asztagvárosában", hanem a Harangos-ér élővilága felett "mordult fel pirosan az égre a láng"! Borzadva láttuk, amint "Fut, reszket a riadt mezőn, az égő élet heve". Majd hallani véltük a "gonosz, csúfos éneket", amit ezúttal nem a "szenes kalászok", hanem a tojásain ülő vagy kicsinyeit etető főnixmadarak illetve a tűzvészben hamuvá semmisülő békák és ezernyi apró mezei állatkák énekeltek. A honi táj eredeti, természeti szépségében örömüket lelő utazók azóta már egy sárga löszfoltot látnak éktelenkedni a Harangoskút feltételezett helyén. (Békés Megyei Népújság 1984. január 24.) A göbölyhajtó út alkonya Pusztaföldvár határát kelet felől szegélyezi, északról pedig átszeli egy híres, régi országút. Göbölyhajtó út névvel jelölik legrégibb térképeink, és ezen a néven él az idős emberek emlékezetében. Időseket, mondtam, mert fiataljaink sajnos már jó tíz éve nem gyönyörködhetnek a történelmi múltú, szép akácos út látványában. Lánctalpas traktorok dübörgése verte föl a tanyák csendjét, és nyomukban száz meg száz öreg akác teteme borult az ősi út porába. Gyökértépők, rigolirekék simítot-