Pleskonics András: Mesél a szülőföld. Tájak, emberek, emlékek. Békéssámson, Hódmezővásárhely (Bodzáspart), Pusztaföldvár - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 4. (Gyula, 1991)

III. HONISMERETI SÉTÁK PUSZTAFÖLDVÁR KÖRNYÉKÉN

Most azután megközelíthetjük végre a pusztaföldváriak legendás hírű Harangoskútját, amely alig tíz perc járásnyira érhető el Orosháza felé haladva, a műúttól jobbra, egy jó hajításnyira. Idegenvezetőnk több mint hetven éve ismerője e tájnak, s ezúttal sem volt nehéz rábeszélni a harangoséri sétára. Ennek magyarázatát akkor értettem meg igazán, amint többször Is rajtakaptam, hogy tekintetével egy közeli elmosódó tanyarom irányába kémlel. "Nézze csak, én ott születtem...! Az apám szintén, de még a nagyapám is...! őszi éjszakákon, kukoricafosztás idején, vagy hosszú téli estéken, a jó meleg búboskemence mellett, sokat hallottam tőlük a Harangoskút meséjét. Távolról mutatták olykor a kincseskút elképzelt helyét, de megközelíteni soha nem volt szabad. Létezését hittük is, nem is! Most aztán nem tudom, mit is mondjak? Ez a kör alakú mélyedés valóban olyan, mint eg)' réges-régi beomlott gulyakút. Ez a gyűrű alakú magasabb perem tényleg olyan, mint az a töltés, amelyet azért raktunk a kút köré, hogy ne folyjon be esőzéskor a víz. Szó, ami szó! Ennek itt nagyon kútformája van, de hát lehet az, hogy eddig nem találta meg senki?" Márpedig szerintem ez mégsem kerülhetett ide csak úgy a semmiből... - veszem át a szót! Majd hellyel kínálom János bácsit a kút szép, gyepes peremén, hogy jobban érzékelhető legyen a felvételen a mélyedés. Már kattan is a fényképezőgép, és ettől kezdve úgy beszélünk felfedezésünkről, mintha komolyan hinnénk annak eredetiségében. Ekkor bonyolítani kezdi a dolgot, hogy szinte egyazon időben megpillantunk Harangoskutunkban egy valódi, ám szemmel láthatóan elhagyott "rókalakosztályt". A bejárat teljesen ép a mélyedés belső falán, de megtaláljuk a vészkijáratot is, néhány lépéssel odébb. Róka persze sehol, csak bennünk a kétely, hogy Harangoskutunk mégsem a százados nagy idők tanúja, hanem egy elszánt rókavadász ásója nyomán keletkezett jókora gödör fűvel benőtt omladéka. Nehéz volna mindezt bizonyítani, de cáfolni is! - Ha nem tudnánk, hogy a második világháború frontvonala itt szinte nyomtalanul vonult át, még bombatölcsérnek is nézhetnénk "találmányunkat" - jegyzi meg huncutul szép magyaros bajusza alatt János bácsi. Az alkalmi fotóriporter szerepét betöltő Vassné Bagi Ibolya szegedi egyetemi tanársegéd, hajdani kedves tanítványunk, most szerepkört vált, és közénk telepszik "legendakutatónak", és bekapcsolódik az egyre érdekesebbé váló beszélgetésbe. Hárman üldögélünk hát az őszi napfényben Harangoskútnak vélt omladékunk fűvel benőtt peremén, és számba vesszük szépen sorjában az érveket, az ellenérveket, mindazt, amit a harangoslegendával összefüggésben hallottunk. Jómagam több mint 20 éve kísérem figyelemmel Pusztaföldváron a "harangoslegenda" variációt. Községünk legidősebb emberei szinte szó szerinti pontossággal mesélik a kútba rejtett harang kincseinek történetét. Kivétel nélkül megegyeznek a kút feltételezett helyében is, ami nem más, mint a mi őszi pihenőnk színhelye. A feltételezésen túlmutat Gombkötő Sándor, Orosháza, Thék Endre utca 12. sz. alatti, 76 éves idős ember visszaemlékezése. Gyermekkorában ő még látta is a nagy