Pleskonics András: Mesél a szülőföld. Tájak, emberek, emlékek. Békéssámson, Hódmezővásárhely (Bodzáspart), Pusztaföldvár - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 4. (Gyula, 1991)

III. HONISMERETI SÉTÁK PUSZTAFÖLDVÁR KÖRNYÉKÉN

Őrszemek a Tatársáncon Pusztaföldvár régen megszűnt tanyai iskoláinak felszerelései közül a véletlen vagy talán a kegyelet - megmentett egy kiérdemült öreg szekrényt. A benne tárolt tanügyi kacatok között valamit keresve, figyelmes lettem egy érdekesnek látszó jókora kartonpapírra. Az írásos, illetve képes felvétel hasmánt fordulva a jó ég tudja mióta szolgálhatott a szekrény legalsó polcdeszkájának dekoratív lefedése céljára. Az idő, vagy talán az "alantas" rendeltetés, alaposan megviselte a láthatóan iskolai szemléltetés céljára készített papírlapot. Ám most a véletlen felébresztette "Csipkerózsika"-álmából, és elfoglalhatta méltó helyét községtörténeti gyűjteményünk legbecsesebb írásos emlékei között. A gyengécske fotókópia a lényegről ugyan nem sokat árul el, de a megfakult írás még olvasható. Egy jó ötven évvel ezelőtti, feltehetően képes folyóiratból kivágott fantáziaképet, továbbá két fogalmazványt látunk, melyekkel a Tatársánc lehetséges hajdani képét, és a sánc lakóinak képzeletbeli életét szándékozta bemutatni tanítványainak Kovai András tatársánci népiskolai tanító. Személyét illetően nem hagyhatom említés nélkül, hogy ő volt a nevelőapja nemrégiben elhunyt kiváló történelmiregény-írónknak, Kovai Lőrincnek. íme a bizonyíték a jó öreg közmondásra: "Nem esik messze az alma a fájától". Ami pedig a Kovai-ereklyének is beülő iskolatörténeti emléktárgyunkat illeti, beszéljen az helyettem: Őrszemek a Tatársáncon "Valamikor réges-régen, a mi sáncunk, a Tatársáncnak nevezett földvár tövében olyan lehetett az élet, amüyet ez a kép mutat. Mikor volt az? A legrégibb korban, talán az őskorban. Akkor, amikor az ősember még kőből csiszolta fegyvereit, szerszámait, eszközeit. Mit látunk képünkön? őrséget a sánc tövében. Éjjel-nappal őrszemek álltak a tábor bejáratánál azért, hogy váratlan támadás ne érhesse a törzset. Hol a törzs? Nem látható. Ott fenn, a sánc tetején, tüskés cölöppalánk mögött húzódik meg. Ott pihen, ott tanyázik a sánc belső oldalába vájt barlanglakásokban. Most a feljárat előtt éppen őrségváltás folyik. Kioktatják az őrszemeket: két dologra vigyázzatok! Először az ellenséges törzsek, másodszor az éhes farkascsordák ellen védjétek meg a telepet! Itt a sáncárok vize könnyen átgázolható. Tehát, nagyon figyelj, nagyon vigyázz! - Ez az őr itt, állatbőrből összetákolt ruhában, baltával és dárdával a kezében körüljárja a tábort, azért, hogy megnézze, nem, közeleg-e valahonnan veszedelem. Nem messze a tábortól magányos őrtűz lángol. Ezt a tüzet éjjel-nappal, télennyáron ápolják, imádják. Odajárnak parázsért. Hej, nehéz idők jártak ám az akkori emberekre is! Minden összeesküdött ellenük. Nemcsak az örökké ólálkodó medve és farkas. Nemcsak a másik törzsbeli ember - amely a legveszedelmesebb volt -, hanem maga a természet is, szeszélyes időjárásával és árvizeivel. Ha elgondoljuk, bizony akkor sem volt könnyű az élet. Föld-