Pleskonics András: Mesél a szülőföld. Tájak, emberek, emlékek. Békéssámson, Hódmezővásárhely (Bodzáspart), Pusztaföldvár - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 4. (Gyula, 1991)
III. HONISMERETI SÉTÁK PUSZTAFÖLDVÁR KÖRNYÉKÉN
anyánk kemény és fukar volt, és a kőkorszak egyszerű embere a maga kezdetleges eszközeivel nem tudta rákényszeríteni a földet, hogy kiöntse kincseit. Ezért támadt annyi harc, véres küzdelem a törzsek között. Most pedig rövid összefoglalásul lássunk egy tanulói fogalmazványt! őskori őrszem Az ősembernek is volt ellensége. Úgy védekezett ellene, hogy állandó őrszem őrizte a földből épült várat, melyben a törzs tanyázott. Ezen ősi őrszem fegyvere kőből faragott balta és dárda volt. Az ősembernek három nagy ellensége volt. 1. Az idő viszontagságai. Ez elől a sáncba vájt barlangokba húzódott. 2. A farkascsorda, amely ellen állati bőrbe burkolódzott őrszem védte a törzset. 3. A másik törzsbeli ember, amely a legveszedelmesebb volt. Az ősember legjobban imádta a tüzet, amelyet egy helyen egész életen át tápláltak. Onnan vitték a parazsat lakásukba. Valamikor nagyon régen ez a mi Tatársáncunk is üyen törzslakás lehetett. (Bokor Sándor tk. 1938. január 12.) Kovai András áll. tanító" A hosszú bélyegző szövege: "Hódmezővásárhelyi-Tatársánci állami elemi népiskola" Ez a szöveg olvasható tehát Kovai András tatársánci népiskolai tam'tó saját készítésű szemléltető iskolai faliképén, amelyhez a Tatársáncról újabban szerzett információink alapján egy megjegyzés feltétlenül kívánkozik. A földvár, keletkezését tekintve, ugyanis nem őskori, hanem ókori eredetű. Az itt élő ember tehát már nem kőbaltát, hanem bronzeszközöket használhatott, amint Banner János szegedi archeológus 1939 nyarán végzett ásatásai ezt kétségkívül beigazolták. Hát igen, könnyű nekünk a bölcs helyreigazító szerepében tetszelegni, de ne feledkezzünk meg arról, hogy Kovai András tam'tó másfél évvel korábban csak igen felszínes és pontatlan forrásokra, illetve saját képzeletére támaszkodva írhatta le számunkra így is nagyrabecsült sorait. (Békés Megyei Népújság 1988. június 20.)