Pleskonics András: Mesél a szülőföld. Tájak, emberek, emlékek. Békéssámson, Hódmezővásárhely (Bodzáspart), Pusztaföldvár - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 4. (Gyula, 1991)
II. SZÉP TISZAI TÁJAK - BODZÁSPARTI EMLÉKEK
"ingyentanyásság" mellett döntöttem. Visszatért a kedvem és kiújultak segédtanítói ambícióim. A szegénysorsú gyerekekkel való törődésnek ez a ragyogó megnyilvánulása, továbbá az a meleg emberség és szeretet, ami engem körülvett ebben a családban, az feledtetni tudta velem a szüleimtől és testvéreimtől való átmeneti elválás szomorúságát. Teljes erőmből igyekeztem bekapcsolódni a családi munkamegosztásba. Heten ültünk az asztal körül, és a tanítói fizetés mellett szükség volt a ház körüli aprójószágra, a tehénkére és arra a néhány hízóra, amit karácsony táján le lehetett vágni. Ebben a kis gazdaságban azután elkelt a segítség, csakúgy mint tavasszal a zöldség-, szőlő- és gyümölcsöskertben. Mindig volt tennivaló, de azért idő is jutott mindenre. Vasárnap délutánonként jöttek a művelődni vágyó tanyai emberek, akik szívesen hallgatták tanító úr felolvasásait. Ebben az időben kaptunk az iskola részére "táskagramofont" és kézi meghajtású generátorral működő diavetítőt. Az adott korban, a tanyavilágban, ezek voltak a technika csodái, amelyekkel nem győztünk betelni. Ezeken a népművelő előadásokon én is kezelhettem a furfangos eszközöket, miközben ízelítőt kaptam a tanyai tanítói munkának ebből a tartományából is. Azt hiszem, hogy a "kistanítóskodásban" szerzett tapasztalatok mellet ezeknek az élményeknek is részük lehetett abban, hogy a háborús évek miatt egyre nehezebbé váló tanulási feltételeket is vállalni tudtam. Tanító lettem, és negyven esztendős szolgálat után, ha újra kezdhetném, ismét elmennék "ingyenes tanyásnak" a Vajháti Népiskolába. Befejezésül talán egynéhány megjegyzés még ide kívánkozik. A tanyai tanítókat már azokban az időkben is a "nemzet napszámosainak" nevezték, és sok tekintetben azok is voltak. Néhány jel azonban arra utal, hogy egy kicsit több figyelmességben volt részük, mint napjainkban. Találomra egy-két példa: A város minden évben annyi tűzifát és jó minőségű szenet küldött ki a tanyai iskolákhoz, hogy az a tanítói lakás fűtésére is bőségesen elegendő volt. Vagy az iskola szomszédságában lévő uradalom minden ősszel odaszállított egy szekér szalmát, két szekér csöves tengerit, karácsonyra pedig rendszerint küldött egy levágni való nagyobbacska hízót, csak úgy, figyelmességből. Nos, azt hiszem, ezek a gesztusok is hozzátartoztak ahhoz, hogy Brujman tanító úr olyan módon és szinten valósítsa meg a tehetséggondozást, illetve pályaorientációt, mint ahogyan azt az én személyes sorsom alakulása tükrében talán sikerült elég meggyőzően bemutatnom. Ettől függetlenül van olyan érzésem, hogy Brujman Károly tanító úr abban az esetben is befogadott volna engem családjába "ingyenes tanyásnak", ha netán ezek a támogatások az idő tájt elmaradtak volna.
