Pleskonics András: Mesél a szülőföld. Tájak, emberek, emlékek. Békéssámson, Hódmezővásárhely (Bodzáspart), Pusztaföldvár - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 4. (Gyula, 1991)
II. SZÉP TISZAI TÁJAK - BODZÁSPARTI EMLÉKEK
Egy tanyapadlás kincseinek tűzhalála Gyermekkori emlékeim álombeli ösvényein járva, sok év óta visszatér egy különleges álmom. Ismerős régi tanya padlásán bolyongok, hol öreg ládák, szekrények és polcok végtelen sora között visz utam, és nem győzöm csodálni a bennük rejlő, különféle régiségek sokaságát. Álombeli felfedező utazásom rendszerint egy lidércszerű képsorral végződik, amikor is lángolni látom a tanyapadlás kincseit és tehetetlenül szenvedek azok megsemmisülésének látványától. Mint majdnem minden álomnak, nyilván ezeknek is volt hajdanán egy valós magjuk, amihez az alvás miatt kontroll nélkül kalapáló agyam különféle képtelen részleteket kombinál. Álmaimnak ezt a ténylegesen létező "valós magját" próbálom most megidézni azoknak a kedvéért, akiket érdekel, hogy miféle kincseket rejthetett egy ötven évvel ezelőtti vásárhelyi tanyapadlás. Tizenéves koromban, 1940 táján, Hódmezővásárhely Tisza menti tanyavilágában éltünk, az akkori Dr. Weisz Lőrinc-féle uradalmi földön. A vajháti iskolánál beágazó - ma is látható - dfílőút belső végén állott a majorság kisebbik tanyaközpontja. Volt itt akkoriban egy magtár, egy jókora "góré", két cselédház és a mi kertészlakásunk. Odaköltözésünk után rövidesen becserkésztük testvéreimmel a terepet. Volt akit a góré alatti régi mezőgazdasági eszközök, volt, akit az öreg gulyakút, netán a magtár falán található galambfészkek megdézsmálásának lehetséges módja érdekelt leginkább. Ami engem illet, én az egyik cselédtanya padlásának sötét zugában találtam meg azt a helyet, ahol több éven át töltöttem minden lehetséges szabadidőmet. Ösztönösen megéreztem, hogy az ott porosodó ládák, dobozok és papírkötegek semmiképp sem illenek egy közönséges tanyapadlás limlomjai közé. Mint kiderült, felfedezésem titkos tárgyai - egy jóval korábbi lakónak - az örökösök nélkül elhunyt gazdatisztnek hagyatékából valók, amelyekre láthatóan már senki nem tartott igényt. Drága emlékű Laczkó néni - akinek a padlásán voltak az én csodás kincseim nem győzött segítkezni a jókora öreg létra odatámasztgatásában. Ha csak egy kicsi időm volt, már kértem a lakatkulcsot és percek alatt eltűntem a nádfödeles tanyapadlás homályában. Máig sem tudom elfelejteni azt a semmi máshoz nem hasonlítható lázállapotot, amit akkor éreztem, amikor kibontottam az első dobozt, és feltárult előttem a több évtizeddel azelőtti múlt csodálatos világa. Egész kötegek a Tolnai Világlapjából, az Új Időkből, régi kalendáriumokból, különféle gazdasági szaklapokból és napilapokból, amelyeknek képi és írásos anyagából filmszerűen megelevenedett előttem az I. világháború minden borzalma és a letűnt idők sejtelmes világa. Egy öreg - feltehetően katonaládából - berozsdásodott forgópisztoly, gyalogsági szurony, katonai kitüntetési érmék, tábori levelezőlapok, énekeskönyv és biblia került elő, amelyeket csak a legbizalmasabb barátaimnak mertem megmutatni. Hasonlóan ülő diszkrécióval kezeltem a néhai, ismeretlen család emlékkönyveit, fényképeit, a különféle hivatalos iratok kötegeit, a gazdasági számadási naplókat,
