Pleskonics András: Mesél a szülőföld. Tájak, emberek, emlékek. Békéssámson, Hódmezővásárhely (Bodzáspart), Pusztaföldvár - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 4. (Gyula, 1991)

II. SZÉP TISZAI TÁJAK - BODZÁSPARTI EMLÉKEK

Azt hiszem, ezeknek a meghitt óráknak a melege, szüleinknek és testvéreinknek őszinte szeretete, a család érdekében végzett közös munka öröme volt az a kiapadhatatlan hőforrás, ami a legzordabb téli éjszakákon is éltetni, táplálni tudta a mi hajdani hideg tanyánk melegét. (Békés Megyei Népújság 1989. január 7.) A sáfár, a kormányos meg a többiek Tutaj os ok a Tiszán A harmincas évek vége felé Hódmezővásárhely tiszai határrészén kerestük a boldogulás szerencsecsillagát, sajnos nem valami fényes sikerrel. Hol az aszály, hol pedig az árvíz sanyargatott bennünket. Amikor jó volt a termés, akkor rendszerint ára nem volt munkánk gyümölcsének. Akadt viszont egy csábító, de fölöttébb kockázatos kereseti lehetőség, amellyel jobb híján mi is megpróbálkoztunk. A Tisza árterének magasabban fekvő térségeit - a városi hatóság külön engedélyével - bárki ingyenesen megművelhette, ha vállalta a legtöbbször hiábavaló befektetés rizikóját. Ha szerencsénk volt - mert a júniusi árhullám a szokásosnál alacsonyabban tetőzött -, valóságos rekordtermést hozott az ártéri televény. Az esetek többségében sajnos a Tisza volt a "gazda". Mondanom sem kell, hogy bennünket - serdülő ifjoncokat - annyira vonzott a szép táj, a tiszai élet számunkra csodálatos világa, hogy szinte kikönyörögtük szüléinktől a tiszai "magánvállalkozás" engedélyét. Éveken át feláldoztuk vasárnapjainkat a "hullámtéri" földművelés oltárán, csakhogy lejárhassunk a Tisza-part festőién szép vidékére. Hevenyészett kunyhót építettünk és becserkésztük a körtvélyesi Tisza -táj minden zegét-zugát. Néhány óra alatt megkapáltuk becsülettel az egész napra elvárható területet, és akkor jöhetett a fürdés, csónakázás, horgászat, a játék, miközben megcsodáltuk a lomhán lefelé úszó szenesuszályokat, a minden délután feltűnő Árpád sétahajót, a kompot és a Felső-Tisza vidékéről érkező fenyőszállítmányokat, a tutajokat. Engem személy szerint az utóbbi érdekelt a legjobban. Ha csak tehettem, odasettenkedtem a messzi földről való tutaj os emberekhez és mindent latba vetettem azért, hogy végiglépegethessek a folyó hátán ringatózó hatalmas fenyőszálak sokaságán. Ez, és a hol magyarul, hol románul beszélgető, különös emberek társasága valósággal megbabonázott. Nehezen férkőzhettem bizalmukba, de ez valahogyan mégiscsak sikerült. így tudtam meg sok mindent a tutajok eredetéről, a távoli tájakról és magukról a tutajos emberekről, akiknek élete egy különösen romantikus, csodálatos világ. Erdélyből jöttek ők, a Tisza legfelsőbb szakaszának vidékéről, ahol még oly kicsiny folyócska a Tisza, hogy csupán egyesével tudja szállítani hátán a máramarosi havasok szálfenyőit. A Tarac és Talabor torkolatánál fekvő Técső (mai nevén