Pleskonics András: Mesél a szülőföld. Tájak, emberek, emlékek. Békéssámson, Hódmezővásárhely (Bodzáspart), Pusztaföldvár - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 4. (Gyula, 1991)
II. SZÉP TISZAI TÁJAK - BODZÁSPARTI EMLÉKEK
A dűlőút mentén baloldalt egy, az úttal párhuzamosan futó homokdűne szelíd lankáin hajdan szép tanyasor állt. Ma ezeknek már nyomát sem találjuk, mivel dűnéstől elhordták őket a dömperek az algyői új Tisza-híd építése idején. A pontosság kedvéért meg kell jegyeznem, hogy hajdani haszonbéres tanyánk - a Dezső Lajos-féle tanya - mint egy mementóként ott árválkodik ma is a csúnyán feltúrt, megsebzett vidék parányi, épen maradt szigetének tetején. Ide látogattam el az elmúlt év nyarán, egy közel ötvenesztendős "nosztalgia kirándulás" ürügyén, és próbáltam felidézni azt az időt, amikor itt éltem szüleimmel, testvéreimmel. * * * Állok a jól ismert vidéken, és tűnődöm. Elsőként a kertészkunyhóban átélt legkedvesebb emlékeim merülnek fel. Gondolom, nem lesz érdektelen előbb magáról a kunyhóról szót ejteni, hiszen napjaink embere hajlék dolgában szerencsére elég messzire jutott a kunyhók világától. A kertészkunyhó elég fontos, idényjellegű épületféle volt. Védelmet jelentett kora tavasz idején a fagyos széllel szemben az étkező vagy rövid pihenőt tartó munkás számára, de legalább ilyen fontos volt a szerszám és élelem tárolása szempontjából, nem is beszélve a jó hűvösről, amit csakis a kunyhó nyújtott délidőtájt, a rekkenő hőségben pihenni térő család számra. A csőszkunyhó mindezen túl éjszakai szállása volt a dinnyecsősznek, akinek szerepe egyáltalán nem volt mellékes az adott korban. A dinnyére vigyázni kellett, mert érés idején könnyen "lábakelt" a legszebb példányoknak. A hívatlan éjszakai látogatók miatt a család bátrabb tagjai közül legalább ketten itt töltöttük az éjszakát, éberen figyelve minden gyanús neszre, amelyet a kunyhó előt szunyókáló kutya azonnal jelzett. De nézzük csak meg, miből és hogyan is készült egy rendes kertészkunyhó? A legfontosabb volt, hogy legalább 1 méter mély legyen, mert másként hidegben nem volt elég meleg, nyáron pedig nem volt elég hűvös. A kunyhónak fala nem volt, csak födémszerkezete. Erre a célra karvastagságú szelemenfák szolgáltak, amelyek a kiásott gödör fölött ollószerűen elhelyezve legalább 3 méter belvilágot képeztek, 4 méter szélességben és 5-6 méter hosszúságban. Ezekre a fákra előbb nádkévesort, majd szalmaréteget terítettünk, s az egészet befedtük a gödörből kiásott földdel. Ez utóbbi azért fontos, mert így a kunyhóban beépített tűzhelyen főzni is lehetett, különösebb tűzveszély nélkül. A kunyhó berendezése igen egyszerű volt. A belső végében 1 méter magasságban deszkából összefabrikált, szalmával bélelt fekvőhely (prices) volt kiképezve. Ez alatt tároltuk a szerszámokat, vetőmagvakat, nyáron pedig itt hűsöltek az öreg görögdinnyék, amelyeket saját fogyasztásra szemeltünk ki. A priccsen alvó csősznek szalmazsák volt a párnája. Nyáron lópokróccal, kora tavasszal és ősz felé subával takarózott. A kunyhó közepén asztal volt, amelynek egész felülete alatt nagy fiók volt. Ebben kaptak helyet evőeszközeink és apróbb napi használati tárgyaink. Ülőalkalmatosságul lóca vagy házi készítésű kisszékek (sámlik) szolgáltak. Az építmény végét mindkét oldalon betapasztott nádszövet zárta le, amelyen két üvegszem és zárható deszkaajtó volt. A lejáratot 3-4 deszkalépcső
