Pleskonics András: Mesél a szülőföld. Tájak, emberek, emlékek. Békéssámson, Hódmezővásárhely (Bodzáspart), Pusztaföldvár - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 4. (Gyula, 1991)

II. SZÉP TISZAI TÁJAK - BODZÁSPARTI EMLÉKEK

a legfontosabb volt, a melegágytakaró nádszövetnek, az úgynevezett "hasuráknak" rendkívül aprólékos munkával járó megfonása. Mondhatná bárki, hogy mi helyük volt ezeknek a munkáknak a lakószobában? Hát igen, jó lett volna erre a célra egy másik fűthető helyiség, de nem volt. A munka pedig sürgetett, mert élni kellett valamiből. így azután megszerveztük dolgainkat úgy, ahogyan az adott körülmények között lehetett. Talán kevesen hiszik el, de a családok akkori minősége, szervezettsége és belső melegsége folytán volt erőnk minden hét végén újradöngölni agyagpadlós szobánk és konyhánk földjét, hogy vasárnapra szépen "fölmázolhassa" Édesanyánk. Az ősi paraszti, családi beidegződés nyomán még azt sem mulasztotta el, hogy a célszerűen kilukasztott köcsögből, mintás homokrajzolattal díszítse a frissen "mázolt" szobaföldet. Ezek a közös nagytakarítások, a vasárnapokra, ünnepnapokra való készülődés rituális mozzanatai, mind megannyi élményforrásai voltak a családi harmóniának, ami semmi mással össze nem hasonlítható értékei voltak a mi hajdani világunknak. A vasárnapi szomszédolások, a szerény anyagi keretek között, de gazdag érzelmi tartalommal rendezett családi ünnepek, a közös nagy családi beszélgetések, tervezgetések, mind megannyi forrásai voltak a kegyetlenül nehéz munkanapokra való felkészülésnek. Azután jött a tavasz és megpezsdült az élet. Március elejétől virradatkor talpon volt az egész család. Mire iskolába indultunk, minden reggel elkészítettünk egy "melegágyat". Az előző délután kiásott gödörbe ilyenkor tapostuk be az istállótrágyát. Ez volt az egyik közkedvelt munkánk, mert ezt nótaszóra, tánclépésre lehetett csinálni. Délután azután - főleg a palántázás idején - már jöttek a keményebb feladatok. Öcsém a palántát szórta. Én a sorhúzóval, az "útallóval" bajlódtam napestig. 10 éves bátyám két öntöző kannával hordta a vizet, a szüleink által elültetett palánták beiszapolásához. Nem éppen kisgyermekeknek való munkák, de nagyon hálás vagyok a sorsnak, illetve szüleimnek, hogy idejében megtanítottak tisztességesen dolgozni. Legalább ilyen értéknek tekintem életünknek ebből a szakaszából azt, hogy megismerhettem a közös munka örömét. Estefelé megálltunk a szépen zöldellő ágyások szélén és leírhatatlan boldogsággal láttuk beteljesülni dédelgetett reményeinket. így kezdett lassan oszlani bennünk az a félelem, amit azon a februári hajnalon éreztünk, amikor elindultunk Sámsonból Bodzáspart felé. (Vásárhely és Vidéke, 1991. március 26-28.) Hajnali citera koncert Aki Hódmezővásárhelyről vonattal utazik Szegedre, és kevéssel a kopáncsi állomás előtt jobbra tekint, egy jelentéktelen dűlőutat figyelhet meg, amely a bodzásparti iskolánál éri el a régi szegedi út vonalát.