Pleskonics András: Mesél a szülőföld. Tájak, emberek, emlékek. Békéssámson, Hódmezővásárhely (Bodzáspart), Pusztaföldvár - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 4. (Gyula, 1991)

II. SZÉP TISZAI TÁJAK - BODZÁSPARTI EMLÉKEK

Új család a bodzásparti kertészbolyban (memoár 1934-ből) Századunk első felének dereka táján nagy fába vágta fejszéjét az a fiatal család, amely házépítésbe mert fogni. Nos az én árván felnőtt szüleimnek nem volt más választása. A menyasszonytánccal összegyűlt pénzecskéjükhöz 800 pengő hitelt kaptak a "Hangya" szövetkezettől, melyből sikerült felépíteni szerény, de takaros kis hajlékunkat Békéssámsonban. Néhány év múltán nemhogy a törlesztést, de még a kamatot sem tudtuk fizetni, és megperdült a dob felettünk. Rokonoknál meghúzódva vészeltük át a telet, majd 1934 februárjában útnak eredtünk "szerencsét próbálni", mint a népmesék hősei. Hódmezővásárhely tanyavilágában, a Bodzásparti Népiskola környékén találtunk egy néhány családból álló, és igen szép eredménnyel működő kert észcsoportot. "A hódmezővásárhelyi külterületi (tanyai) állami elemi népiskolák Értesítője", címmel, 1928-ban megjelent füzetecskében a következőket olvashatjuk róluk: "Az iskola közelében levő csatorna mentén sok zöldségtermelő kertész települt le, akiket Kamocsay Gábor tanító vezetett bele a munkába, hogy ezáltal a bolgár kertészeket magyar emberekkel váltsa fel." (13. oldal 1. bek.). Nos, ez a bodzásparti kertészboly fogadott be minket 1934 tavaszán - mint a szegénység számkivetettjeit -, akik a boldogulás reményének zöld szigetét véltük megtalálni ezen a szép Tisza menti tájon. Édesapám, sámsoni dohánykertész család sarja lévén, tudott egyet s mást a kertészkedésről. Anélkül a végtelenül meleg emberség és segítőkészség nélkül viszont, amivel új ismerőseink befogadtak bennünket, nem is tudom, mi lett volna velünk? Özv. Koncz Imréné gazdaságában lettünk feleskertészek, ahol átmenetileg az egyik bérestanyás, Katona János bácsi részünkre megüresített kamrájában kaptunk szállást. A koratavaszi kertészeti munkák beindultával egyidőben nekiláttunk leendő új, illetve átalakítással megépített kertészlakunk létrehozásához. Egy jókora, üresen álló gazdasági épületet kaptunk, amelyből néhány hónap leforgása alatt olyan "szoba-konyha-kamrás" kistanyát varázsolt Édesapám, hogy a fél tanyasor csodájára járt. A szorgalom és életrevalóságunk láttán, igen hamar tekintélyt és megbecsülést vívtunk ki magunknak a kertésztársak körében. Jószíwel ellátták apámat vetőmagvakkal, nélkülözhető kertészeti felszerelési eszközökkel, főként pedig olyan szakmai tanácsokkal, amelyek nélkül semmiképp sem tudtunk volna gyökeret verni az új körülmények között. Talán kissé hihetetlen, de ez idő tájt - legalábbis Bodzásparton - még ilyen volt a magyar ember mentalitása...! Még sajgott a szívünk az eldobolt sámsoni házikónk miatt, de a jórészt saját munkákkal kialakított praktikus kis kertésztanya jócskán feledtetni tudta szomorúságunkat. A átlagosnál jóval nagyobb méretű szoba nem csak lakóhelye volt népes családunknak, hanem műhelye is egyszersmind a kertészélettel együttjáró téli, koratavaszi munkáknak. Hogy csak néhányat említsek: kosárfonás, kaskötés, a melegágyi ablakrámák elkészítése és beüvegezése, a "pikérládák", ültetőfák faragása, és ami talán