Pleskonics András: Mesél a szülőföld. Tájak, emberek, emlékek. Békéssámson, Hódmezővásárhely (Bodzáspart), Pusztaföldvár - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 4. (Gyula, 1991)

I. A CSEND SZIGETE BÉKÉSSÁMSONBAN

Veres József "Orosháza története" című, 1886-ban megjelent könyvének 49. oldalán ugyanezt az esetet néhány adattal pontosítva olvashatjuk. A szóban forgó eset 1816. január 28-án történt. Fél század Arad megyei huszár érkezett Orosházára egy főhadnagy vezetésével, akik a rendkívüli hózivatar dacára folytatták útjukat Tótkomlós irányába, de eltévedvén, a sámsoni Száraz-ér medrében lelték halálukat. Napok múltán 50 ló és 25 ember tetemét találták meg a hó és jég fogságában. A csapat megmaradt része tanyákon, csárdában meghúzódva, csak harmadnap ért be Vásárhelyre. A legtöbbet Csathó András tanár szakdolgozatából tudhatjuk meg. A tudományos igényű munka fellelhető a Battonyai Községi Könyvtár gyűjteményében. A dr. Krajkó Gyula tanszékvezető egyetemi tanár gazdaságföldrajzi munkájából vett idézet bemutatja a Száraz-ér kialakulását: "Míg a pleisztocénben a Maros ágakra bomolva kereste útját a maga építette hordalékkúpján, addig az óholocénban a Maros mai helyét foglalja el. Egykori medrei, fattyúágai, mint például az Aranka, a Száraz-ér függő helyzetben maradtak, és lassan elhaltak. Jelenleg e területnek természetes élővízfolyása sincs, többnyire csak időszakos. A vízelvezetés a régi, elhagyott folyóágyak medrében, raorotváiban vagy mélyebb helyzetű terephajlatokban történik." Az igen vázlatos földrajzi, történeti áttekintést a már említett Csathó-féle tanulmány adataival, illetve személyes megfigyeléseimmel szeretném befejezni. A Száraz-ér mai folyása a XIX. század második felében végrehajtott nagyarányú belvízrendezés során több átvágással és új mederszakasz kiképzésével alakult ki. Ezek közül legjelentősebb az 1889 - 93-ban létesített Sámson-Apátfalvi, illetve az 1942-ben elkészült Királyhegyesi főcsatorna. A vízfolyás teljes hossza 139 km, vízgyűjtőterülete pedig 1498 km^. Ebből 124 km mederszakasz, illetve 1265 km^ vízgyűjtőterület tartozik Magyarországhoz. A Battonyánál belépő meder vízszállító értéke 3,1 rn^/sec, Mezőkovácsháza térségében ez az érték már 8,3 m^/sec. A Sámson-Apátfalvi főér pedig szükség esetén 25 m^/sec továbbítására is képes. Ezekből az értékekből és a szeszélyes csapadékviszonyokból következik, hogy a vízfolyás szélességére és mélységére vonatkozóan is nagyon eltérő adatokat említhetünk meg. Aszályos években, nyaranta, helyenként teljesen kiszárad. Ezzel szemben árvíz idején 20-30 m széles medrében 3-4 méter mélységű víztömeg hömpölyög. A térképre ránézve hamar megállapítható, hogy e vízfolyásnak jelentős szerepe van a táj életében. Partján olyan jelentős települések alakultak ki már a XVIII. században, mint Battonya, Mezőkovácsháza, Tótkomlós, majd később Békéssámson, Csongrád megyében pedig Földeák község. A folyócska élővilága, tájképi szépsége az utóbbi időkben megváltozott. A kitartó turista azonban ne adja fel a reményt. Sétáljon ki Tótkomlósról Melindamajor irányába, vagy nézze meg a Száraz-eret Cserepes és Békéssámson Belsőmajor térségében, ahol még része lehet a varázslatban. Majdnem tökéletes itt a csend, és ha van "antennánk" a természet éterhullámainak vételére, órákig elgyönyörködhetünk a vízi világ élő rejtelmeiben. (Békés Megyei Népújság 1986. május 10.)