Pleskonics András: Mesél a szülőföld. Tájak, emberek, emlékek. Békéssámson, Hódmezővásárhely (Bodzáspart), Pusztaföldvár - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 4. (Gyula, 1991)

I. A CSEND SZIGETE BÉKÉSSÁMSONBAN

, Megkésett tudósítás a sámsoni "Törökhíd" felújításáról Több mint két éve rakosgatom fiókomban ezeket a fényképeket és néhány feljegyzést a békéssámsoni úgynevezett "Törökhíd" újjászületésének történetéről. Miért halogattam mindmáig az örvendetes eseményről szóló tudósítást? Mentségemre úgyszólván semmit sem tudok felhozni. Sokáig bíztam abban, hogy majd csak eszébe jut ez valaki másnak, a nálam avatottabb tollforgatók körében. Nemrégiben újra otthon jártam szülőfalumban és mint máskor, most sem tudtam elkerülni - gyermekéveim emlékeinek színhelyét - az öreg "kőhíd" festőién szép vidékét. Szívemben örömmel, de önmagam előtt egy kicsit szemlesütve sétálgattam körül a végpusztulás huszonnegyedik órájában újjávarázsolt műemléket. Úgy éreztem, mintha két hófehér boltíve alól egy "hídszempár" hunyorogna felém és szemrehányóan azt mondaná: "Látod, milyen szép új köntöst kaptam? Tőled pedig - aki néhány évvel ezelőtt már a sajtó nyilvánossága előtt is elsirattál - bizony elvártam volna, hogy elsőnek köszönts újjászületésem ünnepi órájában!" Nos ennyi idő múltán és ilyen jogos bírálattal szemben ugyan mi értelme lenne a m entegetőzésnek? ! Az 1980-as évek első felében híre járt annak, hogy a Száraz-éri nagyarányú vízrendezési munkálatok kapcsán a sámsoni téglahíd is elődeinek sorsára jut, ha csak valami csoda nem történik. S ím a csoda bekövetkezett. 1981 márciusában és áprilisában egyeztető tárgyalások folytak Békéssámsonban a községi tanács, a helyi Előre Mgtsz, a Szegedi Atvizig vízrendezési osztály, a KPM Békés Megyei Közúti Igazgatósága, a Békés Megyei Tanács ékv-osztálya képviselőinek részvételével. Ott az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség szakvéleményét is figyelembe véve döntés született a még közlekedési hasznosítási szempontból is megtartásra érdemes téglahíd felújítása tárgyában. Kivitelezésre versenytárgyalás útján a Hídépítő Vállalat Déü Főépítésvezetősége kapott megbízást. A korabeli jegyzőkönyvekből, továbbá a tervező-, előkészítő és kivitelezői munkák tapasztalataiból egyértelműen kiviláglik, hogy mindazok, akik ebben szerepet vállaltak, túl a hivatali kötelességen, egy kicsit saját ügyüknek is tekintették törökhidunk ügyét. Mindenki tette a maga dolgát, amiben tehette, és valami folytán ebben az ügyben semmiféle elháríthatatlan "objektív" akadály nem merült fel. Még arra is volt példa, hogy egy munkaközösség, nevezetesen a KPM Békéscsabai Közúti Igazgatóságnak dr. Csanádi György KISZ-szervezete, Kolozsi Gyula szervezőtitkár irányításával ingyenesen végezte el a tervezés rendkívül jelentős feladatát. Dicséret illeti a községi tanács, az Előre Mgtsz vezetőit és dolgozóit, de semmivel sem kevesebb a Szegedi Atvizig vízrendezési osztálya dolgozóinak és Csizmadia Károly osztályvezetőnek érdeme, akik számára nyilván a "dózeres" módszer lett volna a legkényelmesebb megoldás. Ők, úgy tűnik, a napjainkban sokat emlegetett "vízügyeseknek" nem a buldózeres típusából valók. Már csak ezért is jó lett volna 1986 nyarán kezet fogni néhányukkal ott a Száraz-ér partján, amikor elkészült a mű, amelyre ők feltehetően olyan büszkeséggel vetettek egy búcsúpillantást, mint azok a kétszáz évvel ezelőtti hídépítők,