Pleskonics András: Mesél a szülőföld. Tájak, emberek, emlékek. Békéssámson, Hódmezővásárhely (Bodzáspart), Pusztaföldvár - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 4. (Gyula, 1991)

I. A CSEND SZIGETE BÉKÉSSÁMSONBAN

Azí épület belsejében mind a falak, mind a fából készült tartóelemek és a lépcsők hófehérre vannak meszelve. A belső térkiképzés lényegében változatlan. A ma 78. évében járó Szilágyi Imre bácsi szerint - aki 1926-tól volt zsákos a Nagy-magtárban - talán a szalonnasózó hídlás és a pálinkáshordók elzárására szolgáló rekesztek hiányzik a régi berendezésből. Visszaemlékezése szerint abban az időben 2-3 évnél többet még a legerősebb zsákos sem bírt ki megrokkanás nélkül. Cséplés idején egy-egy zsákos napi 60 - 80 mázsa búzát cipelt fel az éppen soron következő emeletszintre, ami 48 fokú lépcsőt alapul véve, iszonyatos munka volt. Aki erre vállalkozni kényszerült heti 1 kilogramm sózott szalonnával kapott többet, mint bármelyik arató- vagy cséplőmunkás. Ilyen és ehhez hasonló dolgokról mesélne még az öreg magtár, ha lennének ma, akiket ez érdekel. A régi zsákosok unokái közül csupán egy fiatalemberrel találkoztam a magtár mostani munkásai között. Láthatóan elgondolkozott azon, amit a Nagy-magtár mesélt, és szótlanul nyomkodta tovább a modern felvonórendszer műszerfalának piros és zöld gombjait. (Békés Megyei Népújság 1984. január 7.) Csendélet a Száraz-éren Az "őselemek" közelségét, az élő természet csendjét ízlelhetik meg azok, akik ellátogatnak szülőföldem "főfolyójának", a Száraz-érnek egyszerűségében is kedves vidékére. Talán a Tisza, a Maros és Körösök festőién szép vízi világát jól ismerőknek nem lenne látványos az olykor csaknem teljesen száraz Száraz-ér. Volt idő azonban, amikor a jelentéktelennek tűnő kis vízfolyás sebesen hömpölygő folyóvá duzzadt, hidakat, házakat sodort el, rémítve a közelébe települt tanyák és falvak népét. Emlékezetes az 1942-es nagy árvíz, amikor főleg Dél-Békés megye térségében katasztrofális helyzet uralkodott. Hajlékok százai dőltek romba és a szántóföldek, utak felett sokáig csak rögtönzött tutajokkal, csónakokkal lehetett közlekedni. A régebbi idők hasonlóan tragikus eseményeire érdekes adatokat találunk ifj. Palugyai Imre 1885-ben Pesten kiadott könyvében - a "Békés megye folyóvizei" címszó alatt a következőket olvashatjuk: "A vásárhelyi határban megemlítendő a Száraz-ér, mely hajdan Arad és Mikalaga közt a Maros folyóból eredvén, Csanád megyén keresztül, Békés megyében Tót-Komlós alatt, onnan a vásárhelyi határba, innen ismét a makói, földeáki határba, az úgynevezett kopáncsi nagy síkba elterülve, kiáradásával temérdek kárt okozott, mígnem Aradon felüli torkolatánál eltöltetvén, vízszivárgós s állásos medre máig is mindenütt Száraz-ér néven neveztetik. Átgázolása némely időben több helyen veszedelmes; így történt az 1816-ik évi, tudvalevően nagy fergetegben, midőn 30 lovas katona Orosházáról Sámsonba szándékozván menni, a rendes útról eltévedve, a Száraz-érbe mindenik, lovastól együtt belefulladt."