Erdmann Gyula: Békés megye és környéke XVIII. sz.-i történetéből. Közlemények - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 3. (Gyula, 1989)

D. LEISZT EMMA: Békés megyei háziadó összeírások 1744–1758

- 97 Egyes helyek hetekre, hónapokra kiestek a forgalomból. A folyók kiöntéséből állóvizek, mocsarak, erek keletkeztek. Voltak állandó és időleges mocsarak, mely utóbbiak száraz időben eltűntek. 1788-ban csak a gyulai uradalomban 11.860 (1.200 négyszögöles) holdat foglaltak el mocsarak. Békés megye vízellátása a Körösök (Kiskörös, Sebes-Körös, Fehér-Körös, Fekete-Körös) vízrendszerén nyugodott. Belőlük fakadtak és létesültek azok az erek és csatornák, amelyek a vízben szegény, vagy teljesen víztelen területeket látták el vízzel. Ilyen volt az orosházi határban a szállások közt folyó Arnyola, a Komlós mellett húzódó Száraz-Ér. A rétekről és a kaszálókról a felmérők megállapították, hogy csak a vízszegény helyeken voltak szárazok. Nagy részük a tavaszi áradáskor, vagy egy-egy nagyobb esőzés után víz alá került. Vizenyősségüket a Körösök áradásai okozták. Voltak állandóan víz alatt álló, illetve áradás után fokozatosan kiszáradó rétek. Az akkori Békés megye tipikus alföldi, fa nélküli táj volt. Mindössze hét helyen történik említés valamelyes erdőről, pl. Doboznál, 2 Gyulánál, Sarkadnál, Szeghalomnál. A XVIII. században az ismétlődő árvizek miatt nyáron hatalmas vízfelületek párologtak, miközben a megye déli-nyugati felében, a száraz, folyónélküli pusztákon forrósodott a levegő. A megye időjárása a mainál szélsőségesebb volt. Télen nagy havazások, nyáron rendkívüli szárazság, jégeső, pusztító forgószelek jellemezték. A XVIII. század közepén megindult a mocsarak visszaszorítása, vízelvezető árkok ásása, a legelők feltörése, fásítás, amely az ég4 hajlat enyhüléséhez vezetett. A törököt az ország hódoltatott részeiből kiszorító hadjáratok, majd a Habsburgok elleni, nemzeti függetlenségért vívott szabadságharcok a XVII. és XVIII. század fordulóján kimerítették a lakosság erejét, megritkították sorait, különösen a török megszállás alá tartozó területeken, amilyen Békés megye is volt. A török háborúk befejezése, a karlócai béke után az 1750-es évekig tartó új honfoglalás a volt hódoltsági területeken két forrásból táplálkozott: egyrészt a dúló, fosztogató hadak hírére a Sárrét lápjaiba menekült lakosok egy része visszatért korábbi lakhelyére, másrészt