Erdmann Gyula: Békés megye és környéke XVIII. sz.-i történetéből. Közlemények - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 3. (Gyula, 1989)

BIELEK GÁBOR–JÁROLI JÓZSEF: Keresztnévadási szokások a gyulai katolikusok körében a XVIII. században

- 577 Viszonylag gyakori női keresztnév Gyulán Rozália, a barokk katolikus népélet legjellegzetesebb alakja, az egykorú járványos betegségek (főleg a pestis) kiemelkedő hazai védőszentje. A névadást az motiválta, hogy "ezzel iparkodtak Rozália segítségét megnyerni, hogy a nevének viselőjét oltalmazza meg a bajtól, járványos betegségtől."/86/ Oltára, szobra azonban nincs a gyulai templomokban, névünnepén a német kápolnában mondott mise mutatja kultusza ismertségét. Kresztencia vértanú oltalmába ajánlotta véleményünk szerint gyermekét az a család, amelyik ilyen névre keresztelte kisleányát, ugyanis az anyavárosi templom főoltárán e szent vértanú ereklyéje is látható, amit a város földesura, a templom főkegyura ajándékozott a gyulai híveknek a XVIII. században./87/ Tanulságos adatokat kapunk akkor, ha megvizsgáljuk hogyan befolyásolta a névadást a keresztszülők megválasztása, akik között az egyházközség papjai, a város tisztségviselői is szerepelnek. A kutatások jelenlegi állásában csak két keresztnév esetében tudunk ilyen adatra hivatkozni. Az Ignác keresztnevek egy része onnan származik, hogy a város plébánosa Spiegel Ignác többször vállalta a keresztszülői tisztet és ilyenkor az újszülött a keresztapa iránti tiszteletből az ő nevét kapta. A Simon keresztnév esetében pedig Höffner Simon tekintélyes németvárosi bíró hasonló kötelesség vállalásával állunk szemben. A XVIII. századi Gyula névadásának szakrális néprajzi gyökereit vizsgálva nem szabad elfelednünk, hogy a gyulai egyházközség e században szerveződött újjá. A történeti Magyarország, illetve a korabeli Európa különböző szakrális kultúrával rendelkező tájairól Gyulára települt lakosság magával hozta az egyetemes egyház által tisztelt szentek kultuszát, ugyanakkor azokét is, akik egy-egy táj, népesség körében voltak ismeretesek. Az egyházközség újjászervezői bölcs tapintattal, azoknak a szenteknek a kultuszát ápolták, terjesztették híveik között, akiknek a nevét, mint védőszentjükét a legtöbben viselték. így tehát a városban meghonosodott védőszentek tisztelete a már meglevő gyakori keresztnevekre épült, amelyek zöme a magyar etnikum körében századok óta ismert, közülök nem egy a német kultúrkörben is hasonlóan ismeretes.