Erdmann Gyula: Békés megye és környéke XVIII. sz.-i történetéből. Közlemények - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 3. (Gyula, 1989)

BIELEK GÁBOR–JÁROLI JÓZSEF: Keresztnévadási szokások a gyulai katolikusok körében a XVIII. században

- 547 Ián. 1724. január elején Harruckern útlevelet kért az első telepeseket követő családok részére az udvari kamarától./10/ Hagyományosan az 1724. évet tekinti az irodalom a németek letelepedési dátumának./11/ A Gyulára költözött német lakosságot külön városrészben telepítette le a földesúr, 1734-től önálló pecséttel rendelkező külön városként szerepelt Németgyula, az 1857-ben bekövetkezett egyesülésig./12/ A betelepült német lakosság származási helyét pontosan nem tudjuk, az irodalom egyhelyütt Majna-Frankfurt tájékáról, másutt a Rajna két partján elterülő tartományokból (közelebbről a Rajna bal partjáról, Koblenz, Tier vidékéről) származónak jelöli meg a beköltözőket, ugyanakkor a lakosság a würtembergi királyságból valónak tartotta magát./13/ (A Gyuláról századunkban kitelepített németség körében az NSZK-ban folyó újabb kutatások eredményét még nem ismerjük.) A népességmozgás, amely végig jellemezte a város XVIII. századi történetét, az 1738. június 15. és december 17. között a városban dúló pestisjárvány miatt újból felgyorsult. (Magyar- és Németgyulán összesen 1308 halálos áldozatot követelt a járvány./14/ Az egész megyében pedig 6601 fő halt meg a járvány ideje alatt.) A járvány pusztítása nyomán újabb beköltözések történtek, szervezett betelepítésről azonban nem tudunk. Scherer Ferenc a születési anyakönyvekben 1745 után megszaporodó német családnevek alapján következtet arra, hogy 1738 után, főleg a 40-es évek elején költözött be számos új német család. Ez a második német betelepülés résztvevői bajor - osztrák eredetűek, akik meghatározó szerepet játszottak Németgyula etnikai sajátosságainak kialakításában. /15/ A két Gyula magyar, illetve német anyanyelvű lakossága a korabeli magyar, illetve német nyelvterület számos településéből verbuválódott, így szokásaik számos olyan elemet integráltak, amelyeket korábbi lakóhelyekről hoztak magukkal. Amint a keresztnevek vizsgálatából látni fogjuk, jól kirajzolódnak a névadásban is az etnikai, nyelvi, szakrális néprajzi különbségek. A gyulai katolikus plébánia visszaállítására 1715-ben került sor, állandó lelkipásztor azonban csak 1716-tól működött a városban, Kovács