Erdmann Gyula: Békés megye és környéke XVIII. sz.-i történetéből. Közlemények - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 3. (Gyula, 1989)

HERCZEG MIHÁLY: A majorsági gazdálkodás kezdetei Sámsonban

- 412 szült. Padlássa Náddal szőtt, vagyon benne Fenyő fa ászok fa=2, A' Pinczében lejáró grádics. 55./ A' Pinczének ajtaja Fenyő deszkából való, ócska, Zár nélkül. A' Pinczének oldalai, 's Teteje fából vagyon rákba, fedele el rongyoltak. Hossza 4, széle 2 öli. Találtatik benne: Tölgyfa Kármentő=l. Réz Icze=l. Meszeles=l db./47/ 56./ Kerétetlen a' Korcsmának egész Udvara. Előtte van romlandó félben való földből vert Istálló, - ajtaja fenyő fából vagyon, vass retesszel, benne fenyő rács=l. fenyő fa vállyú=l. Padlássa fenyő deszka. Vagyon a' Padlássán fenyő ajtócska, vass retesszel=l db./48/ Az Istállóval egy fedél alatt van még kisded rossz Szinecske=l. 57./ A' Korcsmához tartozandó fenyő fából rovott kút, ágassal együtt=l. Gémmel, ostorfával, egy Lyukas vederrel és új itató vállyuval. 58./ Találtatnak az egész Sámsonon 's ahoz tartozandó Remanentiális földeken /maradvány földek, jobbágy telki állományba nem sorolt földek/ árendás kertészek N/űmer/o 55" Szerepel még a leltárban a nagyhajlasi korcsma is. Nagyhajlásnak a Szárazár Tótkomlóstól nyugatra kezdődő nagy kanyarulatát nevezték; az egykori Tótkutas török korban elpusztult falunak a határa volt ez. A vásárhelyiek baromjáró pusztáik közt tartották számon. A marosmenti rácz kapitányok a Lesgödörig tűrték meg a vásárhelyi jószágot. Később az uradalom Sámsonhoz tartozó pusztának tekintette és kiszorította onnan a vásárhelyieket. Az itt 1788-ban existáló nagyhajlasi csárda a leltár szerint 10 öl hosszú, 3 egész 3/6 öl széles, náddal fedett épült volt, amelyben 2 szoba és 1 konyha foglaltatott. A 8 öl hosszú, 3 öl széles istálló mellett szekérszin állott. Ekkoriban még itt vezetett az egyik út Vásárhelyről, a Száraz ér partján Gyulára. A 18. század vége felé került át a forgalmi súlypont az Orosházán keresztül vezető útra. A nagyhajlasi csárda eltűnik az uradalmi leltárakból. Ezzel végére értünk az 1788. évi vagyonleltár Sámson pusztát bemutató fejezetének. Nem mulaszthatjuk el a kutatók figyelmét felhivni az inventáriumnak a további, a többi majorsági gazdaságot /Derekegyház, Szegvár, Hódmezővásárhely/ és az egyéb uradalmi tulajdont képező épületeket leiró -itt nem közölt- részére. Hiteles képet kaphatunk belőlük az igazgatás épületein túlmenően a gazdasági épületekről, a serházról, présházról, malmokról, téglaégetésről, deszkametszésről, mészégetésről, a városi vendégfogadók, korcsmák és pusztai csárdák épületeiről, azok anyagáról, méreteiről, felszerelési tárgyairól. /Külön érdekesség: a derekegyházi káplán könyvtára \J