Erdmann Gyula: Békés megye és környéke XVIII. sz.-i történetéből. Közlemények - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 3. (Gyula, 1989)

Markovicz Mátyás leírása a Maros-Körös közéről és az ottani evangélikus egyházközségekről (Közzéteszi: PÁNCZÉL BARNABÁS)

- 40 hitvallású zwingliánusok "tévelygésével" szemben fejcsóválásra is késztet bennünket. Tudományos igazságot kereső törekvésének egyik meggyőző bizonyítéka, hogy saját véleményét közel két évezred legmárkásabb nevű szakíróival -az ókori római Pliniustól a középkori bizánci görög Konsztantinoszon át a kortárs magyar Timonig- kontrolláltatja, mégpedig következetesen. Ugyanakkor azonban óvatosan, kritikusan kezeli kútfőit; lám, még az országos szaktekintéllyel, Timonnal is vitába bocsátkozik, jóllehet a szóban forgó kérdés megítélésében mindketten tévednek. Csak elismerést érdemel, hogy a jeles auktorokon kívül hitelt ad a legilletékesebbek: a helybeli lakosok információinak is; igaz, többnyire elővigyázatosan az adatközlők nevét is megadja. A tárgyalt jelenségek, fogalmak minél pontosabb, egyértelmű meghatározására törekszik; latinul gondosan körülírja, gyakran magyarul is, szlovákul is megnevezi őket. Hosszasan, kimerítő alapossággal elemzi a Szarvas helységnevet. A településről, kivált palánkváráról mérnöki, archeologusi pontosságú leírást ad. Igyekszik betájolni a helységek földrajzi fekvését, a megyeszékhelytől, illetve egymástól való távolságukat is közölve, itt-ott -megbízható térképek híján- pontatlanul, tévesen ugyan, mint ahogy a három Köröst is "egyazon forrásból" (!) eredezteti. A kirívóbb pontatlanságokat -presztízsének megmentése érdekében- igyekeztem helyesbíteni. Úgy érzem, figyelmet érdemelnek szerzőnk "idegenvezetői" módszerei, fogásai is. Megkapó például, hogy személyes-közvetlen, szívélyes-emberi kapcsolatot teremt olvasójával, s mintegy karon fogva, lépten-nyomon "per tu" szólítgatva cipeli magával -mind a tér, mind az idő dimenziójában- hosszabb-rövidebb kirándulásokra, városnéző sétákra. Közben mindazt, amit ő maga errefelé három évtizeden át "láthatott, hallhatott, tapasztalhatott", előzetes ígéretéhez híven csakugyan "rögtönzött, keresetlen beszélgetésfélébe" csomagolva adja át a képzeletbeli idegennek, tapintatosan megkímélve őt mindennemű vállveregető, tudálékos magyarázattól. Ilyenformán a szerény idegenvezetőnek álcázott tudós -ösztönösen-e vagy tudatosan?- egyfajta "kegyes csalással" tévesz-