Erdmann Gyula: Békés megye és környéke XVIII. sz.-i történetéből. Közlemények - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 3. (Gyula, 1989)

Markovicz Mátyás leírása a Maros-Körös közéről és az ottani evangélikus egyházközségekről (Közzéteszi: PÁNCZÉL BARNABÁS)

- 38 ezúttal mellőznöm kell is írásműveinek bibliográfiai ismertetését, irodalmi hagyatékának jellemzésére okvetlenül sort kell kerítenem. Számos műve nyomtatásban is napvilágot látott, alkotásainak zöme azonban kéziratban maradt. Túlnyomó részt teológiai-egyháztörténeti tárgyú dolgozatok, értekezések és úgynevezett kegyességi írások kerültek ki tolla alól. Veje azonban hangsúlyozza a neveléstudományban, földrajzban, történelemben, filozófiában való, akkoriban szokatlanul nagy jártasságát, megjegyezve, hogy tudományos ismereteit élete végéig gyermekeivel is gyakorlatiasan közölte. Nos, ebből a tekintélyes ismeretanyag-televényből sarjadtak s bontakoztak ki az imént említetteknél jóval jelentősebb értéket képviselő honismereti tárgyú írásai. Jó részük időközben elkallódott, a legjobb esetben lappang még valahol, így például Szarvast ismertető írása (veje bőségesen merít majd belőle adatokat), latin nyelvű verses önéletrajzához csatolt krónikája (csak töredékeket közöl belőle Haan Békéscsaba-történetének kézirata/4/); arról is éppen csak tudunk, hogy szlovákul megverselte h azánk históriáját. Úgy tűnik, ezeken az írásműveken is beteljesedett -negatív előjellel- a "Habent sua fata libelli" ősi igazsága. Ilyen körülmények közt nem örvendezhetünk eléggé annak, hogy fennmaradt Markovicz immár majd 250 éves írásműve, amelyet ezúttal bocsátunk az érdeklődők rendelkezésére. Megérkeztünk hát a szóban forgó emlékirath

oz, pontosabban: a szerző és műve megbonthatatlan egységének a kérdéséhez. Noha mindenekelőtt az általa istápolt egyházközségek szervezése, gondozása, igazgatása veszi igénybe Markovicz, a lelkipásztor idejét, s elsősorban a nekik otthont nyújtó települések viszonyainak, nevezetesebb eseményeinek, történetének tanulmányozása és írásban való rögzítése köti le figyelmét: konfessziója, munkaköre mégsem szorítja érdeklődését provinciálisán szűk korlátok közé. Mivel emlékirata egy, a Békés megye határain jóval túl nyújtózó, három folyó határolta nagy alföldi tájegység egykorú állapotát ismerteti, továbbá a hozzácsatolt Appendix immár országos viszonylatban ismerteti a reformáció térhódítását, megkockáztatom azt az észrevételemet, hogy Markovicz műve regionálisnál sokkalta szélesebb kö-