Erdmann Gyula: Békés megye és környéke XVIII. sz.-i történetéből. Közlemények - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 3. (Gyula, 1989)

Markovicz Mátyás leírása a Maros-Körös közéről és az ottani evangélikus egyházközségekről (Közzéteszi: PÁNCZÉL BARNABÁS)

- 39 rű: egyetemes honismereti érdeklődéséről tanúskodik. Hadd idézzem műve bevezetőjéből, milyen lelkesen magasztalja, ókori auktorokra is hivatkozva, "azt a hajlamot, amely kit-kit arra ösztönöz, hogy valamely jelenséget személyesen megismerjen, mohón kutasson, elemezzen, mérlegeljen, megfigyeljen, a tudni vágyó szellem kielégíthetetlenségében egyéni módszerekkel, fogásokkal vizsgálgasson". Nos, benne is erős-elevenen gyökerezik ez a hajlam. Ebben az írásműben egy távoli országrészből, egészen más körülmények közül, számára merőben szokatlan környezetbe érkezett peregrinus széles körű érdeklődéssel, az egzotikum iránti nagyfokú érzékenységgel csodálkozik rá újra meg újra a neki sajátosaknak tűnő körülményekre, jelenségekre. így szedegeti össze, válogatja, boncolgatja, értelmezi, fontolgatja és rendszerezi az új lakóhelyén éveken át gyűjtögetett megfigyeléseit, benyomásait, tapasztalatait, hogy közkinccsé tegye őket. A mellékelt, az emlékirat előtti tárgymutató áttanulmányozása is meggyőzheti az olvasót, hogy ez az írásmű hallatlanul gazdag természetrajzi, természet- és gazdaságföldrajzi, művelődéstörténeti-néprajzi, történeti-helyismereti, régészeti és nyelvi vonatkozású információanyagot foglal magában. írója egyébként nem csupán regisztrálja megfigyeléseit, de -Arany János-i szóhasználattal- a felszín alatt a mélyet búvárolja: a jelenség mögött a lényeget, az egyedi mögött az általános érvényűt, ok és okozat összefüggését kutatja, és többnyire rájuk is bukkan. Ezért akár vissza is utasíthatjuk szerény mentegetőzését, amellyel olvasójához fordul: "Ezúttal mégse várj tőlem holmi magasröptű, tudálékos értekezést, amibe beleizzad az ember, csak afféle rögtönzött, keresetlen beszélgetésfélét, amilyen mifelénk bárkitől kitelik!" Véleménye, állásfoglalása, ítélete általában racionális-logikus gondolkodás eredménye, s mindig tárgyilagosságra törekvést tükröz. Éppen ezért ne vegyük rossz néven, ha a tudóson hellyel-közzel felülkerekedik a teológus, ha az ismertetett tájon honos nyavalyákhoz vagy a kunhalmok eredetéhez, rendeltetéséhez fűzött naiv-misztikus magyarázata mosolyra, vagy szemellenzős, bigott elfogultsága a mohamedán "pogánysággal" meg a helvét