Erdmann Gyula: Békés megye és környéke XVIII. sz.-i történetéből. Közlemények - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 3. (Gyula, 1989)

Markovicz Mátyás leírása a Maros-Körös közéről és az ottani evangélikus egyházközségekről (Közzéteszi: PÁNCZÉL BARNABÁS)

- 36 rom évtizeden át, halála napjáig. Lelkipásztori tevékenységének elismerését jelzi az a tény, hogy 1748-tól haláláig a pest-békési evangélikus egyházmegye alesperesi tisztét is betölti (közben, 1749-ben a megye legelső és egyben legnagyobb egyházközségének, a békéscsabainak meghívását visszautasítja), sőt 1758-ban egyházkerületi szuperintendensnek is jelölik. Egyébként felesége: Mitsinszky Erzsébet szülte hét gyermeke közül két fia is követi a papi pályán; az egyik Prágában lelkész, a másik pedig, János, apja elhunyta után hat évig a szarvasi eklézsiát szolgálja. Tessedik Sámuel (Markovicz Terézia férje, azaz szerzőnk veje) hivatásának élő, lelkiismeretes, energikus-erélyes, munkájában fáradhatatlan lelkész portréját rajzolja meg Markoviczról./3/ Ezt a lelkészportrét azok az emlékiratbeli adatok avatják hitelessé, amelyekből megtudjuk, milyen odaadóan, önzetlenül istápolja a szarvasi lelkész a békésszentandrási gyülekezetet is, amelynek akkor még nem volt papja, merészen összetűzve érdekükben a velük huzakodó földesúrral is. De a szarvasi gyülekezet gazdag leltára egymagában is kitűnő bizonyítvány e vallási közösség derék papja számára, aki szemérmes szerénységében éppen csak utal saját egyházgyarapító tevékenységére; azt pedig, hogy mind a második, mind a harmadik templom, nemkülönben a fa harangtorony felépítése (1729, 1746, 1759) az ő érdeme, el is hallgatja. Úgy gondolom, néhány gondolatot megérdemel állampolgári-hazafiúi attitűdjének vizsgálata is. A felső-magyarországi lutheránus iskolák az uralkodó körök restaurációs-ellenreformációs politikájának szorongatásában is magas szintű ismereteket adhattak a tehetséges, igyekvő diáknak, ezenfelül pedig erős ösztönzést arra, hogy itthon szerzett alapműveltségét külföldön gyarapítsa, s majdan hazája szolgálatába állítsa. A külhoni tanulmányi évek éppen nem gyengítették azokat az érzelmi szálakat, amelyek őt szülőföldjéhez fűzték, ellenkezőleg: eltéphetetlenekké izmosították őket. így válhatott az ifjú Markovicz nem csupán a felvidéki szlovák értelmiség egyik jeles képviselőjévé, hanem az egész magyarországi értelmiség egyik érdemes reprezentánsává is. Mint az akkori -sajátos kisebbségi helyzete és közép-európai iskola-