Erdmann Gyula: Békés megye és környéke XVIII. sz.-i történetéből. Közlemények - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 3. (Gyula, 1989)

Markovicz Mátyás leírása a Maros-Körös közéről és az ottani evangélikus egyházközségekről (Közzéteszi: PÁNCZÉL BARNABÁS)

- 35 MARKOVICZ MÁTYÁS LEÍRÁSA A MAROS-KÖRÖS KÖZÉRŐL ÉS AZ OTTANI EVANGÉLIKUS EGYHÁZKÖZSÉGEKRŐL (XVIII.sz. közepe) Fordította, bevezetéssel és jegyzetekkel kísérve közli: Pánczél Barnabás BEVEZETÉS Markovicz Mátyás és emlékirata Békés megye 18. századi állapotát sajnálatosan gyér, ráadásul jobbadán még kiadatlan egykorú írásos emlékanyag ismerteti. Ezt a szerény történeti-helytörténeti forráskészletet kívánjuk gyarapítani azzal, hogy figyelemre méltó írásművet teszünk közzé, a megye újranépesedésének idején bevándorló szlovákság soraiban Szarvason megtelepült tollforgató evangélikus lelkész, Markovicz Mátyás 1748-ban keltezett latin nyelvű emlékiratának első teljes magyar nyelvű változatát nyújtva át az érdeklődő olvasónak. Eddig ugyanis csupán Haan Lajos tette közzé 1870-ben az írásmű egy latin nyelvű szövegvariánsát,/1/ s belőle Implom József közölt 1971-ben, a maga fordításában, mintegy tucatnyi rövid szemelvényt./2/ Markovicz öt és fél évtizedes életútja a felső-magyarországi Zólyom megye Dobrona nevű helységéből indul 1707. február 27-én, és az alföldi Szarvason ér véget 1762. április 14-én. Markovicz András serfőző és Zimani Mária fia szülőfalujában, azután Dobrocson, Udvarnokon ismerkedik az iskolával, majd Selmecen, Besztercebányán és Pozsonyban folytatja, illetve fejezi be középfokú tanulmányait. Ezt követőleg teológiát tanul a pozsonyi líceumban, 1731-től pedig a német földi Jena egyetemén. Hazatérte után, 1733-ban az aszódi Podmaniczky család alkalmazza házitanítói minőségben. Egy esztendő múltán a szarvasi evangélikus egyházközség hívja és választja meg lelkipásztorául. Ebben a gyülekezetben lelkészkedik azután egy év híján há-