Erdmann Gyula: Békés megye és környéke XVIII. sz.-i történetéből. Közlemények - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 3. (Gyula, 1989)

CSEH EDIT: A Békés vármegyei parasztok válaszai az úrbéri kérdőpontokra

- 318 bűi, kukoriczábúl szeműi, és ezen punctumra tavaly adott feleltünkben fel jegyzett egyébb félékbűi, ugy nem külömben borbúi, báránybúi és méhbűl vagy in natura meg adtuk vagy pediglen árendáltuk. A kilenczed, a mi tudtunkra szomszéd Kétegyházi Uraságnál is szokásban lévén. A tized mind eddég nálunk ususban nem volt. Tőlünk egyébb naturalék nem kívántattak, hanem tartoztunk esztendőnként 30 pár tekenyős békát administrálni. Ezen fölyűl a midőn a M/elto7ságos Uraság harmadik, 's negyedik esztendőben lejött, akkor repartitio szerént tartoztunk naturalékat adni, mint közelebb múlt nyáron is adtunk: 800 tojást, 18 tyúkot, 60 csirkét, 10 kappant, 6 pujkát, 12 ludat, 14 kátsát, 10 galambfit, 30 icze vajat, 12 font irós vajat, 2 borjut, 2 bárányt. Csaba 1769. október 23. 1. Soha urbárium mi nálunk bé hozva nem volt, hanem contractussok szerint, mellyeket Méltóságos Urasság minden harmadik esztendőben ki szokott adni, kötelességünket tettük. 2. A contractus soha meg nem másoltatott azon esztendők alatt, a mellyekre ki adva volt, hanem midőn uj contractussok ki adattattak, mindenkor többre ment adózásunk. Ezen contractussok előtt pedig soha urbáriális regulatio nálunk nem volt. 3. A mi kötelességünket a contractus meg mutattya, a mellyen felül két részrűl meg egyezett akaratból, mint egy 18 esztendőktől fogva, esztendőnként négyszer szoktunk hetelni, leg főképpen a midőn a Méltóságos Uraság, a maga rezidentiaját, vagy templomot épit, minden hétre 12 szekeret és 40 gyalog több s kevesebb embert álitván; egyébkor is a midőn Méltósságos Urasságnak szükséges, szekerezéssel előállván. 4. Az határunknak némelly része, a melly az árviz alá vagyon vetve, zsombokos, a mellynek nem vészük egyéb hasznát, hanem füvöt kaszállunk rajta. Ez idén mind azonáltal a különös szárazságra nézve kaszálhattunk is rajta valamelly sasos és nádos szénát, azon fölöl marháinknak némely részét legeltettük rajta. Egy része pedig rész szerint szántó föld, rész szerént pedig bejáró marháinknak legelő mezeje. Ezen rész jó és termékeny. A közönséges /közösj legelő mezőn el élhet mint egy ezerig való szarvas és ló féle marha és három száz juh. Határunkban a helység ft.i. a communitás7 közönségesre se nem vet, se nem kaszál, hanem az árendás pusztákon. Erdeje helységünknek nincsen. Tűzre való nádgya, a midőn a viz járja határunkat, vagyon elégséges. Kerti szőleink is vannak, a mellyekben öszveséggel leg jobb esztendőben mint egy 140 akónyi igen csekély italú és árú bor megterem. Vagyon a helységnek négy száraz malma árenda alatt, ezen kévül pedig némelly lakosoknak is vannak száraz malmai. Pénzt sem szekerezéssel, sem fuharozással /"fuvarozással/ nálunk keresni a szegény embernek nem lehet egyébként, hanem ha esztendőben egyszer vagy kétszer történik, hogy valamelly bor kereskedő emberek némelly lakosainkat Budárul le hozandó borok alá meg fogadgyák, vagy pedig a szegény ember kaszáláskor a külső pusztákra munkára el mégyen. 5. Ház helyekre ugyan az határ nincsen osztva, hanem a kinek a határban szántó föld jutott, kinek kinek tehetségéhez képest adatott ki, a