Erdmann Gyula: Békés megye és környéke XVIII. sz.-i történetéből. Közlemények - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 3. (Gyula, 1989)
DRASKOVICH JÓZSEF: Egy XVIII. századi arisztokrata család mulattatója. Antonius atya históriái
- 267 - Világosság. 1983/11. 675-679.) 143 A vázolt tendenciákról Gerhard (Bestreich: Strukturprobleme des europäischen Absolutismus, (in: Geist und Gestalt des frühmodernen Staates. Berlin. 1969. 179-197.) Oestreich szerint a "Sozialdisziplinierung" alapvető folyamat az abszolutizmus korában, sőt a politikai-igazgatási változásnál jelentősebb a szellemi-erkölcsi és pszichológiai struktúraváltozás. Richard van Dülmen:Formierung der europäischen Gesellschaft in der frühen Neuzeit - Geschichte und Gesellschaft. 1981. 7.évf. l.sz. 5-41.; Robert Mandrou: L' Europe "absolutiste" . Raison et raison d' Etat. 1649-1775. Fayard. 1977. 144 A katolikus és a protestáns egyházak egyaránt elítélték és megpróbálták felszámolni a népi mágikus eljárásokat, szokásokat, a protestánsok azonban a katolikus egyházban élő pogány maradványokat, az egyházi mágiát is elvetették. Vö. Keith Thomas: Religion and the decline of magic. London, 1988. 58-89., 301-332.; Makkai László: A középkori magyar hitvilág problematikájához - Ethnographia. 1983. l.sz. 106-116. Békés megyében Tessedik Szarvasi nevezetességek c. krónikája rögzíti az egyházi és állami szabályozás egyes intézkedéseit. Tessedik már a felvilágosodás szellemében tartott megszüntetendőnek bizonyos haszontalannak, értelmetlennek, sőt károsnak ítélt szokásokat, népi ünnepeket. 145 K. Thomas: i.m. 74., 81-82.; R. Mandrou: Des humanistes aux hommes de science. Seuil. 1973. 126-127.; Peter Burke: A populáris kultúra a történettudomány és az etnológia mezsgyéjén - Ethnographia. 1984. 3.sz. 362-373.; Dömötör Tekla: Naptári ünnepek - népi színjátszás. Bp. 1979. 36-44. Bahtyin egyenesen az ünnepi élet államosításáról ír, a hivatalos ünnepek (világi vagy egyházi) pedig a fennálló rendet szentesítették és erősítették meg. (i.m. 15. és 46.) Legalábbis részben - Victor Turner kategóriájával élve - a társadalmi struktúra elveivel ellentétes antistruktúra és közösség elvek (pl. olyan szokások, ünnepek, amelyek visszájára fordítják a hétköznapi értékrendet, profanizálják a szent dolgokat, státusszerepcserékre adnak alkalmat, valamilyen módon kizökkentenek a megszokott életvitelből) fölszámolásának, "szabályozásának" folyamatáról van szó. (Vö. Klaniczay G.: A karnevál szelleme - Világosság. 1983/11. 664-674.) Ezek nemcsak szimbolikus kárpótlást adtak az alávetett társadalmi rétegeknek és segítettek a struktúrán belüli konfliktusok rendezéséhez, hanem általában is gondolati és magatartási mintáit kínálták az adott struktúra tagadásának, valóságos fölborításának (tehát nem csupán igeiglenes ünnepi fölfüggesztésének), fölmutatva a társadalmi rend viszonylagosságát, egy más alternatíva lehetőségét. 146 Legelőször a társadalom felső szintjein. (Vö. Norbert Elias: Über den Prozess der Zivilisation. I-II. Bern, München. 1969.) Ugyanakkor nem osztjuk teljesen Elias felfogását, mivel Freudot követve lényegében eleve adottnak és állandónak tekintett "ösztönenergiák" feltételezését foglalja magában gondolatmenete. Szerinte ugyanis a civilizációs folyamat előrehaladtával az indulatok stabilabb, állandóbb külső kontrolljának és önkontrolljának kialakulásával belülre, az egyéni tudatba helyeződik és ott küzd a továbbiakban a
