Erdmann Gyula: Békés megye és környéke XVIII. sz.-i történetéből. Közlemények - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 3. (Gyula, 1989)

DRASKOVICH JÓZSEF: Egy XVIII. századi arisztokrata család mulattatója. Antonius atya históriái

- 268 korábban az interperszonális kapcsolatrendszerben közvetlenül kifejezésre jutó szenvedélyek és feszültségek egy része. A felettes-én így kiépülő, az indulatokat a társadalmi építménynek megfelelően szabályozó, átalakító vagy elnyomó rendszerével fokozottan ütköznek az egyén ösztönös törekvései, vágyai. Amennyiben igaz Elias állítása, hogy a személyiségstruktúra változásai összefüggésben állnak a társadalmi struktúrák hosszú időtartamú változásaival, akkor ezek a változások a személyiségstruktúra egészét érintik, tudatost és "ösztönöst" egyaránt. 147 A XVI-XVIII. században pl. a plébániák számának növekedése (és megváltozó, hatékonyabbá váló működésük), az alapfokú iskolázás (az iskolahálózat sűrűsödik) és az írni-olvasni tudás terjedése járult hozzá ehhez. Chaunu becslése szerint Európában a XVI. század elején 100 fő közül 10, a XVIII. század végén már 100-ból 50 tudott olvasni, (i.m. 167.) Az előrelépés e területeken a XVIII. századi Magyarországon is tapasztalható. Vö. Hermann E.: i.m. 311., 313-314.; Kosáry Domokos: Művelődés a XVIII. századi Magyarországon. Bp. 1983. 26-27., 58. és 95-99., valamint: Értelmiség és kulturális elit a XVIII. századi Magyarországon, (in: A történelem veszedelmei. Bp. 1987. 138-159.); Benda Kálmán: A felvilágosodás és a paraszti műveltség a XVIII. századi Magyarországon (in: Emberbarát vagy hazafi? Bp. 1978. 287-308.) Egyes társadalmi konfliktusok kezelésének új módjai is kezdenek kialakulni a XVI. századtól a társadalmi, politikai életben és elméleti téren egyaránt. Pl. vallási türelem gyakorlása, vallásszabadság biztosítása, ill. az e kérdésről szóló kiterjedt irodalom; az államérdeket szem előtt tartó racionális és részben szekularizálódó államelmélet és politikai gyakorlat; végül a parasztfelkelések megelőzésének lehetőségével is foglalkoztak, megítélésükben szintén kimutatható némi változás. (Főleg ez utóbbiról Winfried Schulze: Die veränderte Bedeutung sozialer Konflikte im 16. und 17. Jahrhundert - Geschichte und Gesellschaft. Sonderheft 1. Göttingen. 1975. 277-302.) Újabb, tudatosabb szintet képvisel a társadalmi konfliktusok elhárítása és megoldása tekintetében a felvilágosult abszolutizmus és általában a felvilágosodás eszmeáramlata. 148 L.Kriss-Rettenbeck: Bilder und Zeichen religiösen Volksglaubens. München. 1971. 159. kép. A XVIII. század második felében készített dél-német hajtogatós képet más német, holland és francia területen is lemásolták. 149 R.Mandrou: L' Europe "absolutiste". 260-261. 150 Kosáry Domokos: Művelődés a XVIII. századi Magyarországon. 50. 151 i.m. 49. és Hóman B. - Szekfű Gy.: Magyar történet. VI. 165-168. Szekfű Gyula is utal a hivatalos egyházi ünnepek betagoló és alávető funkcióira és a tekintélytisztelet társadalom-fenntartó szerepére. 152 Kosáry D.: i.m. 27. és 35. 153 Bobula Ida: A nő a XVIII. század magyar társadalmában. Bp. 1933. 69-95. 154 Kosáry D.: i.m. 47. és 50-56.