Erdmann Gyula: Békés megye és környéke XVIII. sz.-i történetéből. Közlemények - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 3. (Gyula, 1989)

DRASKOVICH JÓZSEF: Egy XVIII. századi arisztokrata család mulattatója. Antonius atya históriái

- 265 tik, akkor egyáltalán nem bánom, hogy franciskánus lettem". 127 Vö.: Sigmund Freud: Die Verdrängung, (in: Psychoanalyse. Ausgewählte Schriften. Leipzig. 1984. 250-262.); Der Witz und seine Beziehung zum Unbewussten. Fischer. 1981. és Pszichoanalízis. Kriterion. Bukarest. 1977. 49-61.; Friedrich Adler: Praxis und Theorie der Individualpsychologie. Fischer. 1984. 203-213.; Jean Piaget: Szimbólumképzés a gyermekkorban. Bp. 1978. 319-335. és 344-367.;^ Hódi Sándor: Magatartásformák és társadalmi viszonyok. Fórum. Újvidék. 1983. 135-148. Freud elfojtás-elmélete alapvető, de nagyon lényeges kérdésekben (pl. az egész ösztöntan) nem fogadjuk el nézeteit. Itt csak arra utalhatunk, hogy leginkább Piaget és Hódi Sándor felfogásával értünk egyet. Piaget szerint az elfojtás automatikus és spontán szabályozás, tehát lényegében tudattalan folyamat. Ehhez azonban hozzá kell fűznünk kijelentését: "A tudattalan tehát nem a szellem különálló tartománya, mert minden pszichikus történés folyamatos és folytonos átmenet a tudattalanból a tudatba, és megfordítva." (i.m. 304.) 128 Nemes Lívia: A gyermeki morál a pszichoanalízis és Piaget felfogásában, (in: Piaget emlékkötet. Bp. 1985. 35.) 129 Állításunkat és általában Antonius atya esetének értelmezését is alátámasztja Robert Darnton (kéziratunk lezárása után kezünkbe került) tanulmánya. Darnton egy párizsi nyomdászinasok és nyomdászsegédek által rendezett macskamészárlás kimerítő elemzését adja, amelynek szintén volt szimbolikus jellege, lényegében a mester, illetve felesége elleni nyílt lázadást, bosszúállást helyettesítette. (Lúdanyó meséi. A nagy macskamészárlás. Két epizód a francia kultúrhistória köréből. Bp. 1987. 125-173.) 130 Vö. Hódi S.:i.m. 133-134. 131 Kari Marx: A zsidókérdéshez (MEM. I. Bp. 1957. 130.) A feudalizmusban tehát a jogi kategóriák és viszonyok fölérendelődtek a tulajdon alapján való társadalom-szerveződésnek. 132 Vö. Herbert Grundmann: Freiheit als religiöses, politisches und persönliches Postulat im Mittelalter - Historische Zeitschrift. 1957. l.sz. 23-53.; Gerd Tellenbach: Irdischer Stand und Heilserwartung im Denken des Mittelalters (in: Festschrift für H. Heimpel. Göttingen. 1971-72. II. 1-17.) A rendi társadalomról és ideológiai modelljéről: G. Duby: Les trois ordres ou 1' imaginaire du féodalisme. Gallimard. 1978. 133 Erich Hassinger: Religiöse Toleranz im 16. Jahrhundert. Basel. 1966. 7.; Gerd Teilenbach: Libertás. Kirche und Weltordnung im Zeitalter des Investiturstreites. Stuttgart. 1936. 52. 134 Vö. G. Duby: i.m. 78.; Klaniczay Gábor: Kereszténység és ideológia a középkorban - Világosság. 1979/6-7. 352-361. és 416-425.; Jacques Le Goff: Les trois functions indo-européennes, 1' historien et 1' Europe féodale - Annales. 1979. 6.sz. 1187-1215. 135 J.C. Schmitt: "Népi vallás" és folklorisztikus kultúra - Világtörténet. 79/3. 43. 136 K. Elm: Franziskus und Dominikus. Wirkungen und Antriebskräfte zweier Ordensstifter - Saeculum. 1972. 3.sz. 127-147. 137 G.Duby: i.m. 163-168. és Ernst Werner: Häresie und Gesellschaft im