Erdmann Gyula: Békés megye és környéke XVIII. sz.-i történetéből. Közlemények - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 3. (Gyula, 1989)

DRASKOVICH JÓZSEF: Egy XVIII. századi arisztokrata család mulattatója. Antonius atya históriái

- 264 108 Eckhart Ferenc: A földesúri büntetőbíráskodás a XVI-XVII. században. Bp. 1954. 154-155.; Kállay István: Úriszéki bíráskodás a XVIII-XIX. században. Bp. 1985. 234-235. 109 Praxis Criminalis 73:4. Corpus Juris Hungarici. II. Buda. 1779. (Vö. Csizmadia A. - Kovács K. - Asztalos L.: Magyar állam- és jogtörténet. Bp. 1972. 308.) 110 Haan: Regesták... - BRMTÉ. 1883/4. X. 88. 111 Az átadás, átvétel és a funkció kérdései egy népszokásban - Műveltség és hagyomány. III. Bp. 1961. 5-88.; A kakasütés szokásai és a kakaskultusz (in: Népszokás és népköltészet. Debrecen. 1980. 161-277.); Játék és maszk. Debrecen 1983. I. 53-135. és 158-198. II. 251-259. és III. 184-241. 112 i.m. 267. és 335. Egy az értelmetlen állatkínzást elítélő, 1820-ban megjelent cikk is említi a mészárosokat, akik szelindekekkel kínozzák az állatokat. És ez nem csupán köznép szórakozására szolgált: "szokás bizonyos urak házai előtt az illy Ínségre választott marhákat marczangoltatni" - jegyzi meg a cikk írója. (ifj. K. J.: Az oktalan állatokon való kegyetlenkedés - Tudományos Gyűjtemény. 1820. V. 87-93.) 113 Banner J.-Mester Gy.: Farsangi néphagyományok az eleki németeknél - Ethnographia. 73. évf. 4.sz. Bp. 1962. 533-557. (Vö. még Johann Stöckl-Franz Brandt: Die Geschichte der Gemeinde Elek in Ungarn. Weinheim. 1977. 183-188.) 114 Újváry Z.: Az átadás, átvétel és a funkciói kérdései egy népszokásban. 14., 17. és 47. 115 Zoltán J.: i.m. 157-158. 116 i.m. 267. 117 Dux: i.m. 173-174. 118 1757. 2.f. 4-6. 119 Vö. Turóczi-Trostler József: A tótágast álló világ (in: Magyar irodalom, világirodalom. I-II. Bp. 1961. I. 281-307.) 120 1758. 3.f. 185. 121 1756. 2.f. 24-25. Nagykárolyban ugyan nem lát madárházat vagy majorságot, de elnézi a kastély konyháját, ahol naponta vágják a tyúkokat és azok nagy halomban fekszenek a földön. (1757. 20.f. 134.) 122 1743. l.f. 9-10. és 1756. 2.f. 25-27. Egyébként faJankónak és könnyelmű fickónak fordíthatjuk a két szót. 123 1757. 12.f. 44. 124 Harruckern Bécs melletti mulató kastélyában a tükörfényes parkettát -amelyen vigyáznia kell, hogy orra ne essék- látja tengernek, ahol ő a "Stockfisch" a többi hal között. Gyulán a kutyák elől menekülve esik árokba és lesz "csuromvizes Stockfisch". Az állatoktól való félelmét jellemzi, hogy temesvári utazása során egy váratlanul üdvözlésére szaladó fekete pulit vél ördögnek, ijedtében elesik és százszor is keresztet vetve szólítja távozásra az "ördögöt" . 125 A szentek élete. Szerk. Diós István. Bp. 1984. 570-576.; Assisi Szent Ferenc és a Fioretti. Bp. 1980. 173. és 257-261. 126 Ez a kép megfelelője a korábban idézett megjegyzésnek: "ha a franciskánusokat ilyen megtiszteltetésekben és örömökben részesí-