Erdmann Gyula: Békés megye és környéke XVIII. sz.-i történetéből. Közlemények - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 3. (Gyula, 1989)

GOMBOS JÁNOS: A XVII-XVIII. századi felvidéki népességmozgás és Tótkomlós újratelepítése szlovákokkal

- 17 44 45 Békés megyébe is. Eleinte csak a visszahurcolt jobbágyok, a vasarokon megforduló hajdani "szökevények" híreiből, illetve az impopulátorok hírveréséből szerezhettek tudomást a délalföldi viszonyokról. Később már az "előresietett" rokonok jelentették az eleven kapcsolatot 46 az Alföld és a Felvidék között. A jobbágyszökések mellett 1711 után megélénkült a földesurak telepí47 tő tevékenysége is. 1712-ben Beniczky gróf újratelepíti Cinkotát, AD Zsámbokot, de Hont megyei birtokára, Közép Palojtára is telepített 49 északabbról szlovák jobbágyokat. Rajta kívül a Podmaniczkyak, Grassalkovichok, Koháryak is telepítettek szlovák jobbágyokat felvidéki birtokaikról a töröktől visszafoglalt alföldiekre. Az ő alföldi, illetve Pest megyei birtokaikon kell keresni az első komlósi telepescsaládok mintegy felének 1711 utáni lakóhelyét. A szervezett telepítéshez gyakran kapcsolódott azoknak a jobbágyoknak a szökése, akiknek hozzátartozóit, rokonait az uraság áttelepítette, de őket nem. A telepítő földesurak és a mozgásban lévő jobbágyság törekvésével mintegy találkozott a királyé, az államé, amikor 1723-ban törvény (103. törvénycikk) született, amely 3 évi teljes adómentességet biztosított az elnéptelenedett területeken letelepedő, letelepített jobbágynak. A vándorló jobbágyok ezzel a lehetőséggel éltek, illetve éltek vissza akkor, amikor egy földesúrnál csak addig tartózkodtak, amíg le 52 nem járt az adómentességük. Az összeírások tanúsága szerint a Nógrádban megtelepedett jobbágyok hamar odébbálltak. Egy 1720-as összeírás alapján megvont mérleg szerint Nógrád megyében 873 család hagyta ott új földesurát is. A gyors továbbvándorlás okait keresve, a miértre a Nógrád megyei Vanyarc 1770-es, és Tótkomlós 1769-es urbariális összeírásainak, illetve a Pest megyei Cinkota 1714-es urbáriumának egybevetése nyomán kaphatunk választ. Az összehasonlítást indokolja, hogy mind Vanyarc, mind Cinkota átmenetileg otthona volt néhány, később Tótkomlóson megállapodott szlovák jobbágycsaládnak. Az elköltözést kiváltó egyik ok itt is a földszűke volt, amely a földnélküli zsellérek magas arányszámából mérhető le. Az akkor alig ötven éve (1721-ben) újratelepült Va-