Erdmann Gyula: Békés megye és környéke XVIII. sz.-i történetéből. Közlemények - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 3. (Gyula, 1989)

GOMBOS JÁNOS: A XVII-XVIII. századi felvidéki népességmozgás és Tótkomlós újratelepítése szlovákokkal

- 18 nyarcon arányuk már 53,4 %-os, míg a frissen telepített Tótkomlóson 59 31,5 %-os volt. A földesúr által korlátozott számú jobbágytelkek ' hamar be-, illetve túlnépesedtek, mivel a telepített családok mellé állandóan érkeztek szökevény rokonaik, "földijeik". Cinkota esetében a földszűke határvitákhoz is vezetett. További szökést kiváltó ok volt az, hogy az Alföldön általában kedvezőbb feltételek vártak a telepesekre, mint előző lakhelyükön. Szembetűnő a különbség, ha összevetjük a három település (Vanyarc, Cinkota, Tótkomlós) jobbágyainak jogállását. Bár a vanyarciak kuriális földön éltek, a kilencedik úrbéri kérdőpontra adott válaszban örökös jobbágynak vallották magukat, míg a komlósiak szerződött jobbágynak. A cinkotaiak 1714-ben négy évi adómentességet kaptak, s azután ők is örökös 61 jobbágyként adóztak és robotoltak tovább. Vanyarcnak, mint kuriális településnek sok birtokosa volt, ezért a jobbágyföld nagysága szigorúan megszabott volt, míg a jobbágy kötelezettségének mértéke, a robot pénz - naturália aránya nem. Cinkota urbáriuma egy kialakulóban lévő majorsági gazdálkodást sejtet (lásd: 59-es jegyzet), amely a jobbágymunka egyre nagyobb igénybevételét vetíti előre a jobbágygazdaság kárára. Tótkomlós, egy nagyobb birtoktest részeként, a Pesten lakó Rudnyánszky-családé volt. Itt nem találtuk nyomát a jobbágyföld korlátozásának: a földesúri majorság jelentéktelen volt. A jobbágyföld nagysá62 gát a rendelkezésre álló igásállatok száma határozta meg. A komlósiak a kötelezettségek zömét évi egy összegben válthatták meg. Tótkomlós új földesurai: a Rudnyánszkyak és telepítő politikájuk Az ősi Komlóst a XVI. század során többször felprédálták, de lakói mindig visszatértek, míg végül 1596-ban tatárok lepték meg és pusztították el lakóival együtt. A falu hajdani földesurai még a török időkben elmenekültek, illetve egy részük elesett a harcok során. Új földesurai a Paksyak lettek, akiknek birtokai főleg a Dunántúl északi részén terültek el. Komlóst Békésszentandrással, Csabacsüddel, Ötvenablakkal és Szentetornyával együtt kapták meg a királytól adományként