Erdmann Gyula: Békés megye és környéke XVIII. sz.-i történetéből. Közlemények - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 3. (Gyula, 1989)

GOMBOS JÁNOS: A XVII-XVIII. századi felvidéki népességmozgás és Tótkomlós újratelepítése szlovákokkal

- 16 ­így Vajas Márton, az első komlósi bíró családja a Zólyom megyei Alsó Micsinyéről ekkoriban települt a Nógrád megyei Bágyonba. A Roszkos család Árvából települt át a nógrádi Bágyonba és Vanyarcra. Az első komlósi kisbíró, Cerovszky György családja a Hont megyei Teszérből, a Bogár és a Lóczi család a gömöri Lipovecről vágott neki az útnak. A Lóczi családot, amint azt nevük megőrizte, a Bars megyei Lóczról rö­píthette el a háborúk szele még a XVII. században, hogy egy-két ember­öltő múltán a már említett Lipoveczen bukkanjon fel. Az Alföldre vándorlás tengelyében Nógrád megye állott a jelentős mé­retű továbbvándorlások miatt. A szökevények egy része kénytelen volt új földesuránál is örökös jobbággyá lenni egész családjával és utódai­val együtt; Piscator Tamás a Nógrád megyei Divényben is olyan szerző­dést kötött, amely még utódait is örökös jobbágyi sorba kényszerítette 39 a Zichy-családnál. A családfő munkabíró fiai azonban, amíg nőtlenek voltak igyekeztek ez alól kivonni magukat. Nem lettek örökös job­bággyá, hanem elindultak "szerencsét próbálni", s mint pásztorok, bére­sek álltak más földesurak szolgálatába. A jobbágyelvándorlás megfékezésére 1715-ben törvény is született, amely a földesúri útlevél (elbocsájtó levél) nélkül kóborló jobbágyo­41 kat elfogni rendelte. A szökött jobbágyokat leginkább a vásárokon ke­restették, ahol távoli vidékekről verődtek össze az eladni és vásárol­ni szándékozók. Gyakorta fordulhatott elő az is, amit a zsámboki jobbá­gyok írtak meg panaszos-levelükben uruknak, Beniczky grófnak: "Becsüle­tes jobbágytársunk Daucso István eő kegyelme... Felső Nyéken /Hont me­gye - G.J.y eladván maga két saját ökreit 30 Tallérokon és ugyanott... Balog István úr eő kegyelme említett jobbágytársunkban kötést tett /be­lekötött - G.J.7, hogy igenis örökös jobbágya volna és az ökrök árát... elárestálta. Ezen infans emberünk pedig azzal menti magát, hogy vagyon már 45 esztendeje, miulta Balog úr keze alól eljöttek és akkoris az Attya eléb odáb ugy lakott, bizonyos jobbágyságot nem vi­salt." 42 A szlovák jobbágyok -utaltunk erre- már a XVIII. század huszas-har­43 mincas éveire eljutottak az Alföld déli részére, Csongrád, illetve

Next

/
Thumbnails
Contents