Erdmann Gyula: Békés megye és környéke XVIII. sz.-i történetéből. Közlemények - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 3. (Gyula, 1989)

D. LEISZT EMMA: Békés megyei háziadó összeírások 1744–1758

- 114 feltárásánál meg kell vizsgálnunk a népmozgalommal kapcsolatos információkat: betegség, járvány, elvándorlás volt-e az adott időszakban. Pl. az 1738. évi pestis a megyében 6648 áldozatot követelt (ez az akkori népesség kb. 1/4-e lehetett). Hatása az általunk vizsgált időszakban is érezhető volt. Az okok közé tartozott, hogy a szarvasiak és csabaiak egy része pl. 1754-ben elvándorolt, és részt vett Nyíregyháza alapításában. Az elvándorlók zömmel módosabb lakosok voltak, akik rendelkeztek az újrakezdéshez szükséges állatállománnyal és felszereléssel. 1753-ban összeírták, hogy a megye 5 községéből hányan szándékoznak elköltözni Nyíregyházára és mekkora állatállományt vinnének magukkal. Az összeírás nagyszámú kitelepülni szándékozót regisztrált. A 449 fő (adózó) kb. 2245 személyt jelentett családtagokkal együtt, akik 377 ökröt, 517 tehenet, 241 üszőt és tinót, 506 lovat, 827 juhot és kecs44 két, valamint 511 egy éven felüli sertést vittek volna magukkal. A megye az elvándorlást erőszakkal igyekezett megakadályozni, de teljesen nem sikerült. Az állatállomány csökkenése nagymértékben befolyásolta az adott település adóalapját. Az 1739-ben és 1744-ben pusztító marhavész a lakos45 ság csaknem teljes szarvasmarha állományát elpusztította. Az 1740. évi szigorú tél keménysége miatt Békés megyében elpusztult barmok összeírása szerint a tél folyamán 106 ökör, 430 ló, 1479 tehén, 680 46 borjú és 6596 juh pusztult el. Az adó kivetését a Kamarának, mint központi kormányszervnek közvetlenül alárendelve az ún. rovok végezték. A rovó a Kamara megbízottja volt, aki e megbízatást rendszerint egy adókivetésre és egy megye területére kapta. Fizetése a Kamarától járt. A falvakban munkájuk közben a bíró volt köteles őket ellátni, aki ez ellátás fejében nem fizetett adót. A rovó, akinek munkáját a vármegye szervezete is támogatta, rend47 szerint a birtokos nemesek közül került ki. Békés megyére vonatkozóan csak 1717, 1720, 1730, 1731-ből van dicakulcs, vagy hozzá hasonló funkciót betöltő érték meghatározás. Az 1717-ből és 1720-ból " származó dicakulcs adatait Ember Győző közli, az 1730-31. évi, Békéscsabára vonatkozó adatokat pedig Molnár Ambrus.