Erdmann Gyula: Békés megye és környéke XVIII. sz.-i történetéből. Közlemények - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 3. (Gyula, 1989)

GOMBOS JÁNOS: A XVII-XVIII. századi felvidéki népességmozgás és Tótkomlós újratelepítése szlovákokkal

- 10 gyei Wesselényi-birtokon 1651-1652-ben összeírták a "szökött és az háborúságban elbujdosott jobbágyok"-at. Az összeírás szerint a jobbágyok útja északnyugat (Gyetva - Zólyom megye), nyugat (Nagyszombat, Kosztolány - Nyitra megye), kelet-délkelet (Abaúj, Borsod, Zemplén, Heves megye), illetve dél (Nógrád, illetve a mai Hajdú-Bihar megye) felé vezetett. Voltak, akik megyén belül "a hegyekben húzódtak meg. Az északnyugat-nyugat felé menekülők közül nagy számban találtak menedékre a Morva határvidéken. Erre az a körülmény adott lehetőséget, hogy jónéhány magyar földesúr a morva-szlovák terület mindkét oldalán rendelkezett birtokokkal, ahol a menekülők megtelepedhettek. Sokan húzták meg magukat a Felvidék északi megyéiben, vagy egészen Lengyelországig futottak. Amikor 1720-ban, az országos adóösszeírás kapcsán, Liptó és Árva megyében összeírták a megelőző néhány év során elszökött, illetve továbbszökött jobbágyokat, akadt azok között jónéo hány, aki a XVII. század során kerülhetett e két megyébe. E jobbágyok nevei magukért beszélnek, elárulják viselőjükről, hogy idegenek azon a tájon, abban a megyében. Az észak felé menekülők közé magyar jobbágyok is keveredtek, akik szintén csak átmenetileg telepedtek meg Árva, 10 illetve Liptó megyében. A XVII. századi elvándorlás nyomai fellelhetők a Komlóson letelepedett szlovákság körében is, mégpedig a családnevekben. Hiszen a helynevek, amelyeket a családnevek eredeti, vagy különböző (-sky, -an, 12 -iak,...stb.) képzővel melléknevesített formában megőriztek, akkor váltak családnévvé, amikor a jobbágyok szülőföldjükről különböző okok miatt távozni kényszerültek. Az új nevet, szülőfalujuk nevét az új településen kapták, megkülönböztetve őket ezzel a település más nyelvjárást, gyakran más nyelvet is beszélő "relictusaitól", őslakóitól. A szökések okai között meg kell említsük a növekvő jobbágyterheket. A XVII-XVIII. századi rendi, függetlenségi harcok során mindkét fél oly módon igyekezett a háborúhoz szükséges pénzt előteremteni, hogy saját földbirtokait elzálogosította, illetve alattvalói földbirtokait elkobozta és bérbe adta. így kerültek kamarai kézbe a Wesselényi-birtokok (köztük a gömöri) is, s így szerzett zálogbirtokokat a XVIII. szá-