Erdmann Gyula: Békés megye és környéke XVIII. sz.-i történetéből. Közlemények - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 3. (Gyula, 1989)

GOMBOS JÁNOS: A XVII-XVIII. századi felvidéki népességmozgás és Tótkomlós újratelepítése szlovákokkal

- 11 zad elején a Felvidéken a Draskóczy-, Vay-, Fáy-, Wass-, és a Gyürky-család. A XVII-XVIII. századi új zálogbirtokosok, rendszerint félretéve az addigi urbáriumokat, az addigi adó többszörösét követelték jobbágyaiktól. Gyakorta az is az adóterhek növekedésével járt, ha a földesúr maga szedette be az állami adót is, miután előzőleg egy összeg15 ben kifizette annak bérleti díját a Királyi Kamarának. A XVII. századi zűrzavaros, háborús időszak lehetőséget kínált az eredetileg röghözkötött jobbágyoknak helyzetük, jogállásuk javítására. A háborús pusztítás nyomán fellépő munkaerőhiány, illetve a védettebb vidékeken keletkező relatív túlnépesedés teremtette meg a jobbágyszökések objektív feltételeit. Az a körülmény, hogy a szökött jobbágyot bujtató, befogadó földesúr is felelősségre vonható volt, a szökött jobbágynak kedvezett. Abban az esetben, ha a jövevény továbbállt egy kedvezőbb lehetőségekkel kecsegtető birtokra, földesura nem kerestette a vármegye által, mert kiderült volna, hogy nem ő volt az örökös földesura, hanem csak befogadta a szökevényt. Az új földesurat a munkáskéz hiánya bírta rá, hogy a szökött jobbágyot befogadja és kedvezményekkel birtokán tartsa. Ennek nyomán alakult ki lassan a szabad rusticusok rétege, rést ütve a röghöz kötött jobbágyság rendszerén. A szökés által szabaddá lett jobbágy minél messzebb került mind időben, mind térben származási helyétől, annál jobban elhomályosult eredeti, örökös jobbágyi státusa. A szökés mellett a jobbágy úgy igyekezett sorsán javítani, hogy eladta igavonó állatait, munkaeszközét, amelyhez a XVII. században az adó és a robot nagyságát igazították. A telkesjobbágy státust ílymódon feladva "függetlenebbé, mozgékonyabbá" válva, inkább állatokkal és más egyébbel kereskedett, vágóállat-tenyésztésbe fogott, vagy iparszerű foglalkozás után nézett. így, bár az adóíveken szegény zsellérként szerepelt, mivel nem volt adó alá eső földje és igavonó állata, a valóságban a kereskedéssel és az iparűzéssel relatíve nagyobb jövedelemre tehetett szert, amit az összeírok nem tudtak "megfogni", kimutatni. Alig indult el hódító útjára a XVI. században az evangélikus vallás a Felvidéken cseh, illetve Csehországban tanult szlovák értelmiségiek