Erdmann Gyula: Békés megye és környéke XVIII. sz.-i történetéből. Közlemények - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 3. (Gyula, 1989)

D. LEISZT EMMA: Békés megyei háziadó összeírások 1744–1758

- 105 lében. A XVI. század óta az ország adózó népessége által fizetett állami hadiadó alapja kezdetben az egy jobbágycsalád birtokában levő osztatlan belső telek volt (fundus, porta, a hozzátartozó földterület nélkül). Ezt később a házadó váltotta fel, majd a XVII. században fokozatosan a vagyonadó kivetésére tértek át. A jobbágyok vagyonát elsősorban ingóságaik alapján állapították meg, vagyontárgyaikat országszerte azonos átszámítási kulcsok segítségével alakították át az adózás egységeként továbbra is megmaradó portára. A vagyonadó azonban könnyen változtatható és gyakran változó, ingatag alapnak bizonyult. így került előtérbe a sokkal állandóbb s a parasztgazdaságok vagyonosságát különben is jobban kifejezésre juttató földterület megadóztatásának terve. Az udvar nem merte nyíltan felfedni a földadóra való áttérés tervét, hanem lassan, lépésről-lépésre fogott bevezetéséhez. Ilyen kísérletnek tekinthetjük az 1696. évi portális összeírást is, ahol a jobbágygazdaságok területi adatait még nem közölték, de a portaszám meghatározásánál s az adó kivetésénél a földterület nagysága már jelentős hangsúlyt 24 kapott. Az ország tényleges portáit, mint az adóalap egységeit feltehetően 1647-ben, a török alól felszabadult megyékben 1696-ban írták . T ., •• 25 utoljára össze. A XVIII. századi adóösszeírásokban eleinte 4 eszmei jobbágygazdaságot számítottak egy-egy "portára", azaz olyan jobbágygazdaságot, amely 120 pozsonyi mérő földdel rendelkezett; vagyis 1 portára 480 pozsonyi mérő földet számítottak, tekintet nélkül arra, hogy a községben hány jobbágynak volt ténylegesen ekkora vetésterülete. Ha azonban a községnek voltak maleficiumai, beneficiumai, annak arányában csökkent illetve nőtt az egy portára eső jobbágygazdaságok száma: pl. 1 portára nem 4, hanem 7-10 jobbágygazdaságot ill. ennek megfelelő 840-1200 pozsonyi mérő vetésterülettel rendelkező jobbágyot számítottak. Ez az alapelv volt érvényben forrásaink szerint 1744-ig, ameddig a megye községeinek adóalapját portákban adták meg. Ha a községekben katonaság volt beszállásolva, annak nagyságához mérten 2-1-1/2, az áradások 1-1/2, a rét és legelőhiány egyenként 1-3/4-1/2 jobbágygazdasággal emelték illetőleg a kereskedelem, a malom 1/2, a hajózható folyó után