Erdmann Gyula: Békés megye és környéke XVIII. sz.-i történetéből. Közlemények - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 3. (Gyula, 1989)

D. LEISZT EMMA: Békés megyei háziadó összeírások 1744–1758

- 101 sor, a katolikus szlovák, majd az evangélikus szlovák s csak ezek után következett a katolikus és legvégül a református magyar telepes. Ez az osztályozás messzemenően megmutatkozott a telepítési rendben, a telepítés szervezésében is. A katolikus és református németeket és a katolikus szlovákokat több-kevesebb előkészület után szervezetten, közösségben telepítették le, míg az evangélikus szlovákok, katolikus magyarok, de különösen a református magyarok általában minden előkészítés nélkül, nemegyszer szökött jobbágyként, menekülve jöttek és telepedtek le. 1731-ben szállták meg Endrődöt az 1722-től Nemeskerekiben lakó magyarok és szlovákok. 1744-ben alapították meg Orosházát a Tolna megyei Zombáról áttelepülők, akikhez még több dunántúli megyéből (Vas, Veszprém) ideköltöző evangélikus magyarok is csatlakoztak. A 18. század utolsó telepített falujaként 1746 tavaszán jött létre Tótkomlós, a Békésszentandrásról átköltöző evangélikus szlovákokból. Szentandráson helyüket még ez évben Tiszafüred környékéről származó katolikus magyarok foglalták el. A század közepe táján már Békés megye is bocsájtott ki rajokat a szomszéd megyékbe. 1747-ben a szarvasiak és a csabaiak egy része Arad megyébe költözött, 1754-55-ben pedig Nyíregyházát népesítették be. Fás, Nemeskereki és Gerla közben közigazgatásilag megszűnt, határukat más településekhez csatolták. Nemeskereki lakossága Endrődre, a másik két község lakossága pedig a szomszédos helységekbe költözött. A megye lakosságát tehát különböző nemzetiségűek alkották. Legszámosabb köztük a magyar. A szlovákok négy községet ültek meg: Csabát, Szarvast, Tótkomlóst és részben Mezőberényt. A római katolikus németek Gyulán, az evangélikusok Mezőberényben települtek le. A románok Gyulán, Kétegyházán s később kisebb számban Békésen, Békéscsabán éltek; tisztán csak Kétegyházát lakták. A szerbek a század legelején Gyulán éltek, majd kiköltöztek vagy románokká lettek. Egyes örmény családok is laktak a megyében, de ők nem alkottak külön nemzetiséget. A cigányokat 1726-ban említik először, 1731-ben a gyulai uradalomban egy vajda 14 kormányzása alatt éltek.