Erdmann Gyula: Békés megye és környéke XVIII. sz.-i történetéből. Közlemények - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 3. (Gyula, 1989)
D. LEISZT EMMA: Békés megyei háziadó összeírások 1744–1758
- 99 csak spontán paraszti migrációról beszélhettünk. Az 1716-ban Váriban megülő 7 érsemjéni család helyfoglalása még spontán jellegűnek látszott, de az 1718-ban megszállt Csaba szlovák lakóit már egy vállalkozó toborozta földesúri igényre a Rima és Szuha felső völgyének evangélikus falvaiból. Új, bár a környékről összeverődő lakossággal népesedett be Gyoma 1719-ben, s ugyanekkor kapta első lakóit Kábáról Békésszentandrás, kikhez 3 év múlva ismeretlen helyről származó jövevények, 1742-ben pedig szlovákok is csatlakoztak. Csaba lakosainak egy része 1720-ban elhagyta a települést, és még ez évben megalakította Köröstarcsát. Valószínű, hogy a régi lakosok nem tudtak összeférni az új telepesekkel, így 1720-ra Csaba lakossága csupa ágostai evangélikus családból állt. 7 Az 1720 után létrejövő 6 újabb település keletkezésében a földesúri telepítő szándék még határozottabban érvényre jutott. Az uradalmak igyekeztek pusztáikat benépesíteni. A telepítésben a legnagyobb érdeme Harruckern János Györgynek volt. 1719-ben a megye területileg 3 uradalomból állt, közülük a gyulai a terület öthatodát alkotta. A további két uradalom a megye területéből csak egy-két helységet birtokolt. Gróf Löwenburg János Jakab, az újjászervezett megye első főispánja kapta meg Vári községet, így ez a település a kétegyházi uradalom része lett. A másik helység Szentandrás, D Száraz György birtokaként a szentandrási uradalom magja lett. A gyulai uradalom birtokosa 1719-től Harruckern János György volt, aki a Felső-ausztriai Schenkenfelden városában született. Később Savoyai Jenő herceg seregének élelmezési biztosaként működött. A 3 éves török háború után a kincstártól jutalomként, zálog gyanánt kapta ezt a földbirtokot. Az 1722/23. évi országgyűlés becikkelyezte honfiúsítását (indigenatusát). Ezután III. Károly örökjogon birtokába adta a gyulai 9 uradalmat, ahol még ugyanezen évben 1723-ban beiktatták. Harruckern János György elsőnek ismerte fel, hogy a birtok jövedelmezőségének döntő kérdése az emberi munkaerő biztosítása, és az állatállomány növelése. A föld nem jelentett problémát, bőven állt rendelkezésre, bár elvadultan.
