Erdmann Gyula: Békés megye és környéke XVIII. sz.-i történetéből. Közlemények - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 3. (Gyula, 1989)

GOMBOS JÁNOS: A XVII-XVIII. századi felvidéki népességmozgás és Tótkomlós újratelepítése szlovákokkal

- 9 Gombos János: A XVII-XVIII. SZÁZADI FELVIDÉKI NÉPESSÉGMOZGÁS ÉS TÓTKOMLÓS ÚJRATELEPÍTÉSE SZLOVÁKOKKAL Népességmozgás a Felvidéken a XVII. század folyamán A XVIII. században, a szatmári békekötést követően, a mai Szlovákia területéről az Alföldre induló szlovák (és magyar) jobbágyok zöme már a XVII. század folyamán kénytelen volt elhagyni szülőföldjét, faluját. A tömeges Alföldre vándorlás történelmi gyökerei tehát erre a századra nyúlnak vissza. A XVII. század hadjáratai nyomán a Felvidék déli és középső megyéi (Nógrád, Hont, Bars) szenvedték el a legnagyobb pusztítást, mivel a három, egymással gyakran szövetkező, illetve még gyakrabban összecsapó fél (Habsburgok, törökök, Erdély) "ütköző zónájában" voltak. Itt lazulhatott fel leginkább a földesúr-jobbágy függőségi rendszer köteléke, itt öltött jelentős méreteket az elvándorlás, a jobbágytelek-pusztulás. Nógrádban 1647-ben 249 10/16, 1696-ban 25 11/16 portát,

1 Hont me2 gyében 1616-ban 412, 1683-ban 135 portát írtak össze. Gömör megyeben egy 1652-es összeírás szerint a megye déli részén fekvő birtokokon közel ötven százalékos volt a pusztásodás mértéke. Bars megyében, ahol a töröknek adózó portákat is összeírták, 1610-ben 576 1/2, 1626-ban 146 szabad és 131 1/2 hódolt, 1636-ban pedig már csak 176 1/2 hódolt portát írhattak össze. A legtöbb jobbágy az ismétlődő harcok, portyák elől menekülve hagyta el telkét, gyakran már azért, hogy puszta életét mentse. Eleinte csak szétfutottak, s a harcok elültével visszatértek. Később, a szaporodó hadjáratok nyomán a lakosság véglegesen elhagyta faluját. A Gömör me-