Kissné Ábrahám Katalin: A gyógyszertári hálózat kialakulása és fejlődése Békés megyében 1770–1950 - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 2. (Gyula, 1988)

7. A gyógyszertárak gyógyszerellátó tevékenysége - a./ A gyógyszerellátásról általában

volt egyszerű feladat /174/. A gyógynövényeket "amelyekből igen sokféle készítményt állítanak elő" a gyógyszerészek maguk gyűjtötték, vagy felvásárolták a gyűjtőktől. A gyógyszertár mellett esetenként kisebb-nagyobb gyógynüvénykert "Herbárium vivum" is volt, ahol a gyógynövényeket termesztették. A kémiai készítményeket 1787-ben Gyulán a gyógyszertárban állították elő a szublimát kivételével, melyet az új, aradi gyógyszertárból hozattak. Azonban ezekhez is be kellett szerezni a szükséges alapanyagokat. A beszerzési forrás több külföldi, főleg bécsi gyógyáru-nagykereskedés volt, de a lánckereskedelem, közbeeső beszerzési források is feltételezhetők. Az ellenőrzési jegyzőkönyvek már 1850-ben említik a bécsi "PHANZER" céget, belföldi szállítóként "TSŐGEL"-t, vagy "HOFFMANN 3ÚZSEF"-et nevezik meg. Még az 1060-as években is a külföldi szállítók vannak túlsúlyban, főként a bécsi "RABE és RÚDER" céget emlegetik, ahonnan a gyógyszerek utánpótlását biztosítják. Az 1370-es években a külföldi szállítók fokozatosan háttérbe szorulnak, helyüket a Budapesten működő gyógyáru-nagykereskedések: TŐRÜK JÖZSEF, KQCHMEISTER FRIGYES UTÓDAI, THALLMAYER ÉS SEITZ veszik át. Érdekes megfigyelni, hogy egyes gyógyszerek rendeléseit mindig ugyanaz a gyógyáru-nagykereskedő elégíti ki, talán azért, mert kedvező hitelfeltételeket nyújtott. Ez a gyógyszertárak gyógyszerellátottságában is kifejezésre jutott. A gyógyszerbeszerzést és utánpótlást a háborús körülmények erősen befolyásolták. A napóleoni háborúk okozta áremelkedések és a kontinentális zárlat miatt fokozódtak a behozatali nehézségek. A tengerentúli anyagok beszerzésére nem volt lehetőség és ez gyógyszerhiányt eredményezett a gyógyszerkincs exotikus szerekből álló részében /175/. A vizsgálat tárgyát képező időszakban a szabadságharc, a két világháború és az azokat követő gazdasági válságok idején a megye csaknem valamennyi gyógyszertárában ellátási problémák jelentkeztek. A problémákat a tőkés gazdálkodás, a tökehiány, vagy az infláció is súlyosbította. A gyógyszerhiány felszámolására hozott hatósági intézkedések (kiutalás, kötelező készletbentartás) nem hozták meg a kívánt eredményt. Ilyen intézkedés már 1831-ből ismert, amikor a hatóságok kötelezővé tették a "cholera nyavaja végett" a "Magisterium bismuthi (Bismuthum subnitricum) és