Kissné Ábrahám Katalin: A gyógyszertári hálózat kialakulása és fejlődése Békés megyében 1770–1950 - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 2. (Gyula, 1988)

7. A gyógyszertárak gyógyszerellátó tevékenysége - a./ A gyógyszerellátásról általában

Chlormész" tartását, melyek járvány után megmaradt készleteit a hatóság visszavásárolta /176/. Hiába szabályozták rendeletekkel a gyógyszerek és gyógyszerféleségek, kötszerek stb. takarékos rendelését és felhasználását, a gyógyszerellátásban mutatkozó súlyos problémák időről időre jelentkeztek. Hogyan jutott el a nagy távolságra lévő nagykereskedőtől a gyógyszer a gyógyszertárig? Kezdetben és az esetek többségében szekéren. Lehetséges, hogy postakocsit, vagy lovasfutárt is igénybevettek; a levéltári adatok szerint a szállítóeszköz az igásszekér volt. A szállítás nem volt olcsó még így sem. A szállítási költség alku tárgyát képezte. Különösen járványok idején nem szívesen akadt vállalkozó erre a feladatra és ha igen, úgy megkérte az árát /177/. A közlekedési viszonyok javulásával, a vasúti szállítások, majd a postai szolgáltatások megindulásával a gyógyszerutánpótlás meggyorsul. Az időszak végén már van olyan gyógyszertár, ahová hetenként többször érkezik gyógyszerszállítmány . A gyógyszerellátó tevékenység és egyben a megbízhatóság másik alapvető kritériuma a gyógyszerek minősége volt. A gyógyszertárba beérkező gyógyszereket minőségi ellenőrzésnek vetették alá. Mint láttuk, erre a célra eszközöket és kémszereket használtak. A gyógyszereket vizsgálás után tulajdonságuknak megfelelő körülmények között tárolták. Egyrészüket változatlan formában adták tovább,, másrészüket a recepturában, vagy a laboratóriumban dolgozták fel készítményekké. A jó gyógyszerkészítés egyik előfeltétele volt, hogy a gyógyszerkészítő eszközök rendelkezésre álljanak, főleg a mérlegek és súlyok állapota legyen kifogástalan. 1074-ig, a metrikus rendszer bevezetéséig az ellenőrzési jegyzőkönyvekben ilyen észrevételekkel találkozunk: "mérlegei és fontjai mind hitelesek"; "hiteles, bécsi súlyokat alkalmaznak"... (A bécsi súlyegység az 560,06 g-os bécsi kereskedelmi font volt, mely 32 latra oszlott. A gyógyszer-font ennek 3/4 része volt, mely 420,01 g-nak felelt meg, de nem 32 latra, hanem 24 latra oszlott, ezzel is betartva a 3:4 arányt.) /178/. A gramsúlyrendszerre való áttérés nem volt zökkenőmentes. Az új súlyokat 1076. jan. 1-től kellett alkalmazni, mégis csak