Erdész Ádám: A mezőhegyesi ménesbirtok gazdálkodása a két világháború között – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 1. (Gyula, 1987)

Kapások - Cukorrépa

nőtt a nádcukor részesedése. A többletet bizonyos ideig felszívta az 1924-ben induló konjunktúra. A válság kirobbanása után azonban olyan helyzet alakult ki, amely a cukorrépa-termelés és a cukorgyártás teljes dezorganizálásával fenyegetett. A túlkínálat egyaránt leszorította a répa- és a cukorárakat. Kézenfekvő megoldásnak a termelés csökkentése látszott. Chadbourne-nek, a kubai nádcukor-érdekeltség jogtanácsosának kezdeményezésére Brüsszelben ültek össze tanácskozásra a világ cukorkiviteli érdekeltségeinek képviselői. A tanácskozás eredményeként született meg 1931-ben a Chadbourneegyezmény, az exportáló államok vetésterületeinek korlátozásáról.

19 Magyarország is csatlakozott, minek következtében csökkenteni kellett az ország amúgy is csekély cukorrépa-területeit. A korlátozás hazai módozatairól az 1931. évi XIX. te. rendelkezett: a cukorgyárak csak a korábban is termelő gazdaságoktól vehettek át répát, az 1928—30. évre szerződésileg lekötött területek hozamánál 18,5%-kal kevesebbet. Ráadásul az első csökkentést követte egy második 1932-ben, amely a nemzetközileg megállapított 18,5% helyett 30,4%-kal csökkentette a cukorrépa vetésterületét.

20 A ménesbirtok cukorrépa-termelése a törvényben, illetve rendeletben előírtnál nagyobb arányban apadt, feltehetően minisztériumi utasításra. Az igazgatóság szerint „A cukorrépa kontingálása 1931-ben 28, 1932-ben 48%-kal leszállított cukorrépa-területet eredményezett."

21 A termelés visszaszorításának az ország mezőgazdaságára gyakorolt káros hatását nem szükséges részletezni. A gazdálkodás intenzíválódásának lehetősége tovább csökkent, a mesterségesen magasan tartott hazai cukorárak hihetetlenül leszorították a lakosság fogyasztását. A ménesbirtokon a cukorrépa-termelés visszaesése nem hozta magával a gazdálkodás színvonalának romlását, mert az üresen maradt táblákat más kapás- és ipari növények foglalták el. Mezőhegyesen normális üzemmenet mellett a szántó 10—11%-át foglalta el a cukorrépa, a kontingálás után 7—8%-ra apadt a vetésterület. Még az utóbbi arány is igen magas, alig akadt olyan üzem, ahol nagyobb volt a cukorrépa részesedése. A MIR kaposvári béruradalma a húszas években szántójának 17,3%-án, a harmincas években 11,7%-án termelt cukorrépát, ám a répa vetésterülete abszolút értékben elmaradt a mezőhegyesi mögött.

22 A szintén mintabirtoknak tekinthető herceg Esterházy hitbizományi uradalom szántóterületének 6,4%-án termesztett cukorrépát.

23 A gazdaság cukorrépa-termesztéséről adott kép nem lenne teljes, ha nem érintenénk a technológiai folyamat legfontosabb elemeit. A cukorrépa elő veteménye minden esetben búza volt. A búza korai betakarítása lehetővé tette az alapos és időben befejeződő őszi talajelőkészítést. A cukorrépa számára túlságosan is nitrogéndús mezőhegyesi talajon istállótrágyát sohasem használtak. Mint országszerte, a ménesbirtokon is könnyen oldódó szuperfoszfátot alkalmaztak. Ez a sok és könnyen felvehető tápanyagot tartalmazó műtrágya elősegítette a cukorrépa korai kelését. A műtrágyázás háború utáni újrakezdését a cukorgyár kezdeményezte. Még a rekonstrukciós időszak legelején, 1921-ben a gyár felajánlott kísérleti célra 750 q csontliszt-szuperfosztátot.

24 A kimondottan kedvező tapasztalatok nyomán a következő évben a gazdaság megduplázta a felhasznált mennyiséget. Az 1922 végén megkötött szerződés azután a már jelzett módon véglegesen megoldotta a ménesbirtok műtrágyabeszerzési gondjait. A szuperfoszfátot sortrágyázással juttatták földbe. Ez volt a legtakarékosabb módszer, s ez segítette elő legjobban a korai kelést. 1939-ben a szuperfoszfát mellé 30 kg pétisót is adagolt az igazgatóság. A keverékből 80 kg-ot szórtak ki sortrágyázással, 20 kg-ot pedig kézzel, a cukorrépa területén egyenletes eloszlásban.

25 A műtrágyázással együtt végzett vetést megelőzte az optimális vetőtalaj kialakítása: 91