Erdész Ádám: A mezőhegyesi ménesbirtok gazdálkodása a két világháború között – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 1. (Gyula, 1987)

Kapások - Kukorica

lően a betakarítás — törés — szeptemberre, illetve októberre esett, az időjárástól és a termelt fajtáktól függően. Példaként említjük, hogy 1932-ben szeptemberben a gazdaság egész termését letörték, a következő évben viszont csak 56 holdat.

10 A kukoricatermelésre fordított figyelem magyarázataként idézzük az OMK megállapítását: „Talán nincs még egy olyan növény, amely a megfelelő talajelőkészítést, trágyázást és kapálásokat annyira meghálálná, mint éppen a kukorica . . ."

11 Előfordultak olyan évek, amikor a leggondosabb művelés sem hozta meg a kívánt eredményt. Mezőhegyesen a kukorica legnagyobb ellensége a nyári aszály volt, a termésátlagok részletezésénél látni fogjuk, milyen nagy arányú veszteséget okozott egyes években. A húszas évek első felében több ízben a kukoricamoly pusztítása apasztotta a termést.

12 A Földművelésügyi Minisztérium védekezést célzó rendeletei nyomán a harmincas évekre gyakorlatilag Mezőhegyesen is megszűnt a kukoricamoly fenyegetése. A ménesbirtokon termelt kukoricafajtákra ugyanazok a tényezők hatottak, mint a gabonafélékre. A táblakönyvi adatok tanúsága szerint a vizsgált korszak első felében lófogú és Pignoletto fajtákat termesztettek.

13 A lófogú kukorica későn érő fajta, magas szart és sok levelet nevelt, főként hizlalásra használták. Puha magvait könnyen lehetett darálni, sertéshizlalásnál szemesen is használták. A párhuzamosan termesztett Pignoletto kukoricák kisebb csövű, sima, keménymagvú termést hoztak. Ez a fajta emberi étkezésre is alkalmas volt. Mezőhegyesen abraktakarmányként hasznosították. A Pignoletto korábban érett, mint a lófogú kukorica.

14 A gazdasági válság hatására a kukorica nemesítésének kérdése is előtérbe került, a folyamatban lévő munkák üteme pedig felgyorsult. A válság súlyos következményeit csak fokozta az 1929. évi jó termés. Az exportra termelő közép- és kelet-európai államok feleslege alaposan megnőtt. Ennek egyenes következményeként 1930 tavaszán a kukorica ára a háború utáni legalacsonyabb szintre zuhant.

15 A kormányzat a búza mellett az állattenyésztés takarmánybázisának döntő elemét képező kukoricát is a feltétlenül versenyképessé teendő növények közé sorolta. A túltermelés csak egyik oka volt a kukoricatermelés elhatározott színvonalemelésének. A bőséggel egyenrangú szerepet játszott a szükség. A válság előtt egy-egy rossz esztendő az agrárnépesség létminimumát veszélyeztette. Illusztrálja ezt Csanád megye alispánjának 1928-as jelentése: „A minimális mennyiségű és silány tengeri terméssel járó takarmányhiány a vármegye szegény lakosságát — mely évi élelmének egyik legfontosabb részét képezi a hizlalás — katasztrofálisan súlyos helyzetbe hozta."

16 Az elvégzett fajtakísérletek nyilvánvalóvá tették, hogy a kukorica terméseredményeit jelentős mértékben lehet emelni. A minőségi és mennyiségi javítás eszközeként önként kínálkozott a nemesítés. „.. . elsősorban a tengerinemesítés az, mely a köztermelés feljavítására vezet." — szögezte le az OMK jelentése.

17 Az állami birtokon felállított növénynemesítő telepek a kukoricakísérleteknek is bázisai lettek. A kukoricanemesítés központja Kompolt lett, legfőbb irányítója pedig Fleischmann Rudolf. Az országos hírnevű szakember által előállított Flófogú kukorica már 1923-ban állami fajtaelismerést kapott.

18 Fleischmann tovább dolgozott a fajta javításán, s kitenyésztett egy korábbi és egy későbbi érésű változatot. A későbbi érésű típus Mezőhegyesre került, s Szüllő Ferenc munkája nyomán ebből a változatból alakult ki az Fmezőhegyesi lófogú.

19 A tenyészkerti munkák mellett Mezőhegyes nagy részt vállalt az F lófogú szaporításában. 1932-ben a mezőhegyesi növénynemesítő telepre került Derekegyházáról a 17 év munkájával kinemesített Putyi kukorica is.

20 Ez a fajta a lófogú kukorica sima, puha magvú nemesített változata volt. Mindkét említett fajta szerepet játszott a kedvezményes vetőmagakciókban. Az állami növénynemesítő telepek munkáját ismertető katalógus az „F sárga lófogú kukoricát" hirdette, mint gyér levelű, szárazságot kitűnően bíró, bőtermö fajtát. Főként az Alföld és a Dél-Dunántúl gazdáinak ajánlották.

21 A felsorolt fajták 83