Erdész Ádám: A mezőhegyesi ménesbirtok gazdálkodása a két világháború között – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 1. (Gyula, 1987)

Kapások - Kukorica

mellett a Fehér gyöngy fordult még elő Mezőhegyesen, ezt a fajtát csalamádénak vetették.

22 A sikeres, szaporítással záruló kísérletek mellett számos új próbálkozásnak volt színhelye a mezőhegyesi ménesbirtok: 1939-ben miniszteri rendeletre amerikai vetőmagot próbáltak ki.

23 1940 tavaszán a Mezőgazdasági Chemiai Intézet részére vállaltak 10 holdas kísérletet.

24 Az utóbbi kísérletek eredményeinek szétsugárzását már megakasztotta a háború. Fleischmann Rudolf, illetve az állami birtokok nevéhez fűződik a napjainkban termelt hibridkukorica kipróbálása. 1933-ban Kompolton kezdődött a kísérletsorozat.

25 1938ban már Mezőhegyesen is nagyobb területen termesztettek idegen beporzású, heterózis kukoricát. Fleischmann kísérleteiben nagy szerep jutott az F mezőhegyesi lófogatú fajtának. A heterózis kukorica túlmutat korszakunkon. A megnyílt perspektívát jelzi egy-két termésátlag: 1938-ban Mezőhegyesen F lófogú apa és Mindszentpusztai fehér anya egymás mellé vetésével 29,15 q/kh-as átlagot értek el.

26 Az eljárás sikerét, egyben elfogadását dokumentálja, hogy 1944-ben a minisztérium elrendelte a vetőmagtermő kukoricasorok felének „tetőelhányását".

27 A kukorica nemesítése kapcsán végzett minőségi munka mennyiségi eredményekkel kapcsolódott össze: volt olyan év, amikor az állami birtokok több mint 20 000 q nemesített kukorica-vetőmagot értékesítettek.

28 A táji adottságokhoz maximálisan alkalmazkodó magas szintű termesztés-technológia és a nemesítésre alapozott gondos fajtakiválasztás eredménye ékesen megmutatkozik a termésátlagokban. (18. táblázat) A ménesbirtok korszakbeli szemtermésátlaga 19,2 q/kh volt. A kimagaslóan jó átlag éppen kétszerese az országos kukorica-termésátlagnak. E növényféleségnél a legnagyobb a különbség Mezőhegyes és a nagyüzemek között: a nagybirtokok átlagát 7,73 q-val —67,4%—, Csanád, Békés 1000 holdon felüli uradalmainak átlagát 7,44 q-val —63,3%— múlta felül a ménesbirtok. Táblázatunk adatainak összevetése megerősíti az OMK korábban idézett megállapítását, a kukorica volt az a növény, amely legjobban meghálálta a gondos művelést. Egyben ismét bebizonyosodik, hogy részes műveléssel a lehetséges terméseredményeket megközelíteni sem lehetetett. A harmincas évek végén a Tiszajobbparti Mezőgazdasági Kamara keretében kísérleteket végeztek a kapálások terméshozam-növelő hatásának megállapítására. A hagyományos kétszeri kapálás mellé beiktatott harmadik kapálás és egy gazolás már 4,7—6 q-val növelte meg a kukorica csőtermését.

30 A ménesbirtok termésátlagainak dinamikus emelkedése a harmincas évekre esik. (8. ábra) A második évtizedre 4,7 q-val, azaz 27,6%-kal nőtt a kukorica termésátlaga. Nagy szerepe volt ebben az időjárásnak is, a harmincas évekre mindössze egy kimondottan rossz termésű esztendő esett, míg korábban négy gyenge hozamot regisztrálhatunk. Mezőhegyes termésátlagainak növekedési ütemét még inkább kiemeli a nagyüzemekkel való összevetés. A trendek alakulása 1926 és 1938 között: 1000 kh-on felüli üzemek: y = 11,47 + 0,368 x Csanád, Csongrád, Békés 1000 kh-on felüli üzemei: y = 11,76 + 0,387 x Mezőhegyes: y = 19,85 + 1,075 x Ezúttal sem lenne teljes az elemzés, ha az önmagához mérten gyors ütemű fejlődés eredményét nem vetnénk össze a korábbi állapottal. Az 1907 és 1916 közti 18 q/kh-as termésátlaghoz képest 1,2 q az előrelépés.

31 A 6,6 %-os növekedés nem túl nagy, ennek ellenére a kukoricánál mégis lényeges előrelépés történt. A húszas évek elteltek a károk ;84