Erdész Ádám: A mezőhegyesi ménesbirtok gazdálkodása a két világháború között – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 1. (Gyula, 1987)

A szántóföldi növénytermesztés

Egészen más a helyzet a műtrágyával kapcsolatban. A válság idején ugrásszerűen nyíló agrárolló drágává tette a műtrágyát. 1931-ről 1932-re kereken 20%-kal zuhant a műtrágyázott terület aránya. Figyelemre méltó, hogy 1932-ben volt a legalacsonyabb a cukorrépa vetésterülete. Az ingyen kapott szuperfoszfát körülbelül 1000 q-val csökkent, a cukorgyáron keresztül beszerezhető műtrágya nagy részét elvitte a takarékosság. A következő évben ismét emelkedett a műtrágyázott terület aránya, megközelítette a 20%-ot. Későbbi adatok nem állnak rendelkezésünkre a harmincas évekről, de az a benyomásunk, hogy az előző évtized második felének stabil 6—7000 holdját a vizsgált időszak alatt nem tudták elérni. Az évtizedeken keresztül felgyülemlett „vastartalék" a talajerő-visszapótlás hiányait is segített áthidalni. Az igazgatóság megállapítása szerint: „.., az uradalomban ... a maximális terméshozamokhoz szükséges tápanyagmennyiség a mai csökkentett műtrágyázás mellett is egynéhány éven át biztosítottnak látszik."

40 Táblázatunk utolsó adatsora alkalmat ad összevetésre, bár a talaj- és vetésszerkezeti különbségek miatt itt is inkább tájékoztató jellegű összehasonlításról lehet csak szó. A ménesbirtok és a táj nagybirtokainak trágyázott területe között 10% eltérés mutatkozik a ménesbirtok javára. (1933-as adatokkal összevetve) A különbséget nagyrészt a műtrágya teszi ki. A statisztikai adatoknál többet mond a műtrágya kiszorulásáról egy-egy régi gazda leírása. Gaál László az Esterházy-hitbizományról szólva megjegyzi, hogy a harmincas években alig használtak műtrágyát, mert az drága volt, a természetes trágyákkal jól karbantartott földeken mellőzhető volt, s a többtermés értéke elmaradt a ráfordítás emelkedésétől.

41 Mindebből joggal következtetünk arra, hogy a talajerővisszapótlás tekintetében Mezőhegyes a legnehezebb években is jobb helyzetben volt, mint a korabeli nagybirtokok. Pontos talajerőmérlegek a vizsgált korszakról nem maradtak. A háború előtti mérleg szerint évente 212 350 kg káli és 103 151 kg foszforsav kivételével szemben 255 339 kg káli és 104 320 kg foszforsav volt a bevitel. Ez az arány 1924-ben tovább javult.

42 Számszerű adatok mellett a talajerő gyarapításáról beszél az is, hogy két évtized kellett ahhoz, hogy az utoljára megszerzett kovácsházi kerület talajának kultúrállapota elérje a régtől birtokolt területek szintjét.

43 Az adott és teremtett feltételek tekintetében szinte szigetté vált a ménesbirtok. 58