Erdész Ádám: A mezőhegyesi ménesbirtok gazdálkodása a két világháború között – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 1. (Gyula, 1987)

Az üzem munkaerőbázisa

A ménesbirtok nyárimunkásainak létszáma meglehetős változatosságot mutat: 1922­ben 2882 személyt szerződtettek, egy évvel később 3346-ot. 34 A húszas években évente átlagosan 2800 időszaki munkás dolgozott Mezőhegyesen. 1932 e téren is cezúra, a summások és szakmányosok száma is csökkent. 1932 és 1938 között a szerződtetett munkások létszáma mindössze kétszer emelkedett 2500 fölé. 35 Általában 2400 személyt szerződtettek. A redukció egyik okát a már megismert takarékossági tervben kell keres­nünk, a másik ok pedig a cukorrépa vetésterületének csökkenése. Summásként került a birtokra a nyárimunkások 23—27 %-a. 36 A tervekben általában 700 summás elszerződtetése szerepel. Az abszolút szám valamelyest minden évben válto­zott, azonban az arány 1938-ig stabilnak tekinthető. 1939-ben az igazgatóság —inkább szociális, mintsem gazdaságossági szempontoktól vezérelve— úgy döntött, hogy a rosz­szabbul fizetett summások helyett is szakmányosokat szerződtet. Ebben az évben már csak két summás csapat — 151 fő, az összes nyárimunkás 6,6%-a— érkezett Mezőhe­gyesre. 37 Azonban a terv nem vált valóra, sőt a summások aránya növekedett. 1940-ben az összes időszaki munkás 33 %-a a summások közül került ki. 38 Feltehetően a munkae­rőpiac szűkülése következtében állt el a tervtől az igazgatóság. A summásokat Mezőkövesden toborozták, egy-két csapatot adott Egerlövő, egyet Négyes. A szakmányosok nagyobbik része Heves, Borsod, Nógrád megyéből került ki, a kisebbik rész pedig a ménesbirtokot körülvevő községekből. A „felvidékieket" Jász­fényszaru, Mezőkeresztes, Nagyréde, Dédes, Rimócz, Ecseg, Pásztó, Ecséd, Apcz, Nagy­lócz, Tiszabábolna, Beregrákos, Gyöngyöspata és Szentistván állította ki. Az idénymunkásság területi megoszlásának kérdésével az egész korszakon keresztül­húzódó konfliktussorozat forrásvidékére érkeztünk. Az ország mezőgazdasági népessé­gének összetételéből adódott, hogy a két világháború között végig nagyobb volt a munkaerő-kínálat, mint a kereslet. A nagybirtokok többsége — az üzemi szempontokat előtérbe helyezve — távoli törvényhatóságokból szerződtette munkásait. Kézenfekvő okok motiválták a gazdaságokat: a gazdasági, társadalmi környezetükből időlegesen kiszakított idénymunkások kiszolgáltatottságuknál fogva sokkal megbízhatóbb munka­erőt jelentettek. Ha egy uradalom környékbeli falvakból szegődtetett nyárimunkásokat, akkor számolnia kellett azzal, hogy munkásai gyakran elhagyják a birtokot. Néha azért, hogy a saját apró parcellán adódó munkákat elvégezzék, máskor pedig jobban fizető munka kedvéért. Munkacsúcsok idején általában magasabb volt a napszám, mint az a bérhányad, amit a hat hónapra szóló szerződés adott időszakra biztosított. Talán ennél is fontosabb volt a pszichológiai momentum. A 150—200 kilométer távolságból szerződ­tetett munkások hat hónapon keresztül kizárólag szakmányosok vagy summások voltak. Még vasárnap vagy ünnepnapon sem tudtak elszakadni a munkavégzés terétől, illetve a munkáltatótól, hogy a család vagy a falu közösségében lelkileg felfrissüljenek. Az uradalomhoz láncolt emberekkel sokkal könnyebb volt bánni. Ezzel a módszerrel sike­rült az idénymunkásokat is a birtok szelleméhez törni. E téren is — ha nem is olyan tökéletesen, mint a szegődményesek esetében — érvényre jutott az egyetlen, birtok által diktált értékrend. A nagyüzemek szerződtetési gyakorlata viszont állandósította a környékbeli községek mezőgazdasági munkásainak elégedetlenségét. Jelzi a feszültség erősségét, hogy 1926­ban a földművelésügyi miniszter is állást foglalt a kérdésben. A 76000/1926. FM sz. rendelet az idegen törvényhatóságokban való toborzást a helyi főszolgabíró engedélyé­hez kötötte. 39 Ennek ellenére alig történt valami változás. Az üzemi szempontok erőseb­beknek bizonyultak a szociális meggondolásoknál. Mezőhegyesen két időszakban éleződtek ki az átlagosnál is jobban a szerződtetéssel kapcsolatos ellentétek. Először 1923 körül, majd a gazdasági válság idején. Az üzemi szempontokat minden vonatkozásban előtérbe állító ménesbirtok intranzigens magatar­206

Next

/
Thumbnails
Contents