Erdész Ádám: A mezőhegyesi ménesbirtok gazdálkodása a két világháború között – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 1. (Gyula, 1987)

Hüvelyesek

29. táblázat A hüvelyesek termelési adatai

2 Növényféleség Legkisebb, ill. legnagyobb terület a 30-as években A 30-as években elért termésátlag Növényféleség kh q/kh Bab Őszi borsó Tavaszi borsó Étkezési borsó Szójabab 18—122 37— 52 44— 91 80—224 20—186 4,9 8,4 6,9 8,2 8,2 nyárimunkások járandóságának mértékéhez igazították. A gazdaság 6 hónapra szerződtetett munkásainak az élelmezés részeként havonta 3 kg bab járt.

3 Eszerint az évi átlagos szükséglet 450 q-ra rúgott. Azokban az években, amikor ezt a mennyiséget nem sikerült megtermelni, a hiányt borsóval vagy kölessel pótolták. Az önellátás maradt az alapvető cél a harmincas években is, annak ellenére, hogy a kiviteli lehetőséget kihasználni akaró minisztérium szorgalmazni kezdte a bab nagyobb mértékű termelését. Mezőhegyes ugyan bekapcsolódott a fajták tájankénti egyöntetűvé tételének programjába, de az értékesítésre termelt vetőmagmennyiség nagyon szerény keretek között maradt.

4 A gazdaság harmincas években elért termésátlaga pontosan megegyezik ugyanazon időszak országos átlagával. A bab mellett állandó eleme volt a mezőhegyesi vetésforgónak az őszi és tavaszi borsó. Ezeken a neveken a különböző takarmányborsókat tartották nyilván. A nyert magvakat a következő évben vetési célokra használták fel. A gazdaság jelentős területen termelt őszi és tavaszi hüvelyes takarmánykeverékeket, amelyeket zölden etettek. Takarmányborsót ritkán értékesített a birtok, ebben az esetben is az önellátás volt a cél. Az étkezési borsó termelése 1932-ben lendült fel, mint már mondottuk, kiviteli céllal fogtak a nagyobb arányú termesztéshez. A vetőmagnak is alkalmas magyar borsó iránti kereslet növekedése nyomán a Földművelésügyi Minisztérium fokozni kívánta a termelést. A szerződéses termelés adta biztonság serkentőleg hatott a nagyüzemekre. A ménesbirtok a Selecta Rt-vei kötött értékesítési szerződést.

5 Az igazgatóság e szerződést kedvezőnek minősítette. A gazdaság jó borsótermésátlagokat ért el; a 8,2 q is jónak számít, ennél általában magasabbak voltak az átlaghozamok, de egy kimondottan rossz év eredménye lerontja a főátlagot. A hüvelyesek kategóriáján belüli legjelentősebb változást a szójabab megjelenése hozta. Szójatermesztésről 1930-tól beszélhetünk. Az erőtakarmányok importjának csökkentéséhez keresett a mezőgazdasági kormányzat megfelelő növényt. 1929-ben indultak meg a felmérések és kísérletek. A mezőhegyesi ménesbirtok a kísérletekben hivatásából adódóan részt vett. 1930-ban 20, 1931-ben 90 kh-on vetettek szóját, a későbbiekben a szójabab területe megközelítette a 200 holdat.

6 Akadálya volt a szójatermesztés országos kiterjesztésének a Magyarországon megfelelő termést adó fajták hiánya. Szüllő Ferenc a „szójakérdés" megjelenése után nem sokkal hozzáfogott a kísérletezéshez. Egyedkiválogatásos törzskísérletei igen hamar sikert hoztak: 1934-ben állami elismerést kapott a Mezőhegyesi kis szemű sárga néven bejegyzett szójababfajta.

7 1941-ben csak a nemesített mezőhegyesi fajtát 100 holdon szaporította a gazdaság.

8 A ménesbirtok jelentős segítséget adott a szójatermelés gyors felfutásához, nagy szerepe volt abban, hogy 1943-ban már 60 000 kh-on vetettek szójababot. A vető118