Erdész Ádám: Egy gyulai polgárcsalád világa. Tanulmányok a Ladics família történetéből - Gyulai füzetek 18. (Gyula, 2011)
Kosa László: Polgári élet Gyulán a XX. század elején. Kisvárosi kapcsolatrendszer, társas alkalmak, baráti körök egy napló alapján
nevezhetjük így is az egy-két napos utakat — nem egyszer olvasható: „jót mulattunk” (akár éjszakába nyúlóan). Olykor talán a vidéki, falusi, pusztai élet unalmának és egyhangúságának élénkítésére rendezett házi mulatságokon vettek részt. Szolnokon és Dunakeszin esküvői meghívásnak tettek eleget. A békéscsabai utak mellett néhányszor szereplő „átkísérés” megjegyzés a régi vasúti kultúra tanúja. Az illető hölgyet vonaton elkísérték a közeli vasúti csomópontra, ahol megvárták, míg átszáll. Ezután a szárnyvonalon általában azonnal visszatérhettek Gyulára, de erre gyakorta később a helységben lebonyolított látogatás után került sor. Nyaralásnak csupán az évente ismétlődő, több hetes újszászi tartózkodást számíthatjuk. Föltűnően hiányzik — különösen az eladósorba jutott kisasszonyokra gondolva — az utazások programjából a fürdő, pedig a Lindl család társadalmi rétege egészen biztosan rendszeresen járt fürdőhelyekre.56 A fővárosi programokról alig van följegyzés. Eta hosszabb gyógykezelését nem számítva, joggal feltehetjük, hogy ismeretszerzés, nézelődés, művelődés, színház és itt is a látogatások töltötték ki az időt.57 A statisztika arról vall, hogy a fővárosnak járó kivételes érdeklődés mellett más városokba alig utaztak, mert fogadóképes ismerőseik, barátaik, rokonaik nem városokban éltek. Ónálló városlátogatásra bizonyára nem érdeklődés, hanem a mód hiányában lehetőleg nem költöttek. A vendéglátók és szállásadók nemcsak Budapesten és Ujszá- szon, ahol biztosan rokonok, valószínűleg másutt is atyafiság, barátok, ismerősök voltak, föltehetően jelentős arányban a társadalmi réteg-összetartást ébren tartó uradalmi tisztek családjai. Példa a többször említett kétegyházi Böhm család, akikkel mind az idősebb, mind az ifjabb nemzedék tagjai külön és együtt kölcsönösen sűrűn látogatták egymást. Kétegyházáról csaknem minden héten érkezett Gyulára valaki. A kör azonban nem volt korlátlanul széles. Számos Gyula-közeli, sőt szomszédos Wenckheim- uradalom székhelyét nem említi a napló (Békés, Doboz, Körösladány, Kígyós stb.), nem beszélve az ugyancsak nem túl messzire fekvő Csanád és Csongrád megyei pusztákról. Elsősorban vonattal közlekedtek. A vasúttal elérhetetlen helyekre (pl. a majorok) a legközelebbi állomásra kiküldött kocsival (hintóval) értek célba a vendégek. Gyulát a 12 km-re fekvő Kétegyházával a naplóírás kezdete idején épült kövesút kötötte ösz- sze, amit gyakran fogaton tettek meg, ha Böhm Miklós küldött értük vagy éppen ő vitte magával a Lindl hölgyeket. Ha az időjárás közbeszólt, békéscsabai átszállással egy órai vonatozás után lehetett Kétegyházát elérni. Azonban a távolabbi, de légvonalban valójában nem messze eső Bélre — a nagy kiterjedésű Arad megyei uradalmak között kanyargó vonalakon - 3—4 átszállással lehetett eljutni. 56 A tehetősebb gyulaiak, ha nem távoli híres helyekre, akkor a korban „középkategóriásként” számon tartott nagyváradi Félix- és Püspökfiirdőre vagy a Temesvár melletti Buziásra utaztak. Lindlék azonban a még közelibb vagy olcsóbb Tenke, Lippa, Menyháza fürdőit sem keresték föl, bizonyára a sokszor ismételt okok, a családfő hiánya és a számukra magas költségek miatt. 57 Lindl Eta 1904. ápr. 5-én kelt levele Ladicsné Kliment Margithoz (Corvin János Múzeum, Gyula. Ladics-hagyaték, 82.1489. irattári szám). 32
