Erdész Ádám: Egy gyulai polgárcsalád világa. Tanulmányok a Ladics família történetéből - Gyulai füzetek 18. (Gyula, 2011)
Kosa László: Polgári élet Gyulán a XX. század elején. Kisvárosi kapcsolatrendszer, társas alkalmak, baráti körök egy napló alapján
házán folytatták a köszöntést. Nem tudtuk megállapítani, csak feltételezzük, hogy a gratuláció viszonzás is volt. Az emberélet fordulói Keresztelői ebédről nem találtunk bejegyzést a naplóban, pedig némelyik fiatal szereplője ezekben az években szült. Azonban tudvalévőén meghívással, szűkebb családirokoni körben ünnepelték az újszülöttet. Elsőáldozásnak, bérmálásnak, konfirmációnak nincs nyoma, habár a baráti kör gyermekei között többen is érintettek lehettek. Esküvőt - legalábbis a feljegyzések szerint — éves átlagban egyszer-kétszer „mentek”— mindig - „nézni”, holott a Lindl kisasszonyok korosztályából többen is házasodtak a naplóírás vizsgált évtizedében. A hiányra nincs magyarázatunk. Föltűnő, hogy Lindl Etelka mindössze kétszer említ temetőlátogatást, de egyetlenegyszer sem temetést, bár nem valószínű, hogy a kapcsolattartásból kimaradhatott, hiszen a baráti kör szülői-nagyszülői korosztályából többen ezekben az években hunytak el. Sőt, a naplóból az sem derül ki, hogy a lányával és unokáival együttlakó nagymama, Ritzinger Károlyné Hoffmann Anna meghal (1903. nov. 28.). A gyászjelentést ismerve, kerestük meg az időpontot: 1903. nov. 26. és dec. 6. között a bejegyzések szünetelnek, helyüket szaggatott vonal foglalja el. Az előző hetek gyakori „néni” látogatói bizonyára a beteghez jöttek, de az okot a naplóíró éppúgy nem jelöli meg, mint ahogyan utóbb sem jegyzi föl, hogy részvétlátogatások történtek. Mint már említettük, Eta talán tudatosan mellőzte a szomorú vagy tragikus események megörökítését. Betegségekről, saját súlyos megbetegedéséről sem írt, kivéve néhány beteglátogatást a helyi kórházban (pl. az egyik kisjenői uradalmi tiszt feleségét, Zechmeisternét). Egyházi ünnepek Lindl Etelka buzgó római katolikusságának a naplóírás éveiben nincs különösebb jele. Kivéve, hogy eleinte még nem minden évben, aztán sűrűbben megörökíti részvételét a május és szeptember egy-egy hetében sorozatban, naponta tartott templomi „ájta- tosság”-okon. 1910 tavaszától az ájtatosságokon részvétel állandóvá válik, több héten át + jelöli ezeket a napokat. Valószínű, hogy már nem tett különbséget az időszakos alkalmak és rendszeres esti litániák között. Ezzel szemben a napi vagy heti rendszerességű misére járást nyilvánvalóan nem tartotta naplóeseménynek, ezért nem jegyezte fel. A vasárnapi templomlátogatás mint viszonyítási pont rendszertelenül fölbukkan, de például nem jelöli külön a délelőtt 11 órakor a belvárosi plébániatemplomban kezdődő „szagos misé”-t, a városi elitnek a XX. század első felében hagyományos találkozási alkalmát, amelyen jó okkal gondolhatjuk, hogy részt vett. A nagy egyházi ünnepek közül kiemelkedik a karácsony és a húsvét. Azonban egyszer sem értesülünk az éjféli miséről és csak egyszer a feltámadási körmenetről.20 20 A korai húsvét miatt kellemetlen időjárás ellenére ez az alkalom - a helyi lap tudósítója szerint - a szokottnál nagyobb tömeget vonzott. A körmenet útját lámpásokkal, ablakba tett gyertyákkal „kivilágították”, görögtüzeket is gyújtottak (Békés 1902. ápr. 6.). 18
