Erdész Ádám: Egy gyulai polgárcsalád világa. Tanulmányok a Ladics família történetéből - Gyulai füzetek 18. (Gyula, 2011)
Kosa László: Polgári élet Gyulán a XX. század elején. Kisvárosi kapcsolatrendszer, társas alkalmak, baráti körök egy napló alapján
Ugyancsak egyszer említi részvételét az úrnapi körmenetben, ám nem szól sem a pünkösdről, sem a nagyobb Mária-ünnepekről, sem a gyulai templombúcsúról vagy kegyhelyek látogatásáról. Magyarázatát adni nem tudjuk. Különös lenne, ha mindezeket mellőzte volna.21 Az egyházi ünnepek gyér naplóbeli szereplése mellett nem meglepő a nagy ünnepek profán másodnapján a hazai hagyományoknak megfelelően sűrűsödő látogatások. Húsvét másnapján, lányos ház lévén, locsolókat fogadtak. A naplóíró külön sorolta föl a kisfiúkat és a felnőtt férfiakat, de délután női látogatók is érkeztek, feltehetően nem öntözködni. Különben megjegyzésre méltó: a kölcsönös látogatások, ha nem is nagy számmal, de azokban az időszakokban is előfordultak, amikor a katolikus egyház a társasági események mellőzését írta elő, adventben, nagyböjtben, sőt nagypénteken. Itt említjük meg a vallási-egyházi vonatkozás nélküli szilveszterestét. Szerényebb, nem nagy társasági alkalomként ünnepléséről utalások tanúskodnak: „itthon töltöttük magunk a szilveszter estét” (1902), „Theán Dombiéknál éjfél utánig” (1905). A naplóból hiányoznak a nemzeti és állami ünnepek. Igaz, a korabeli közvéleményben ezek kiemelt számontartásának még nincsenek igazán mély gyökerei. Társasági és kulturális alkalmak Vizit A visszaemlékezők elmondása alapján fontos esemény volt az első vizit, melynek kívánatos volta az ismeretségből fakadt, a társaságokba bekerüléshez nélkülözhetetlen előzmény. Gyulán a tisztviselői rétegben kötelező volt. Például a megyei hivatalnokoknak feletteseiknél és kollégáiknál, a vezető állásba kerülőknek (alispán, főszolgabíró, törvényszéki elnök stb.) más vezető állást betöltő partnereiknél. A fiatal katonatisztek állomáshelyükre érkezésük után nemcsak a tiszti családoknál, hanem társadalmi rétegüknek megfelelő „lányos házaknál” is viziteltek. Klimentéknél vizitelt minden Gyulára helyezett katonatiszt, mert számon tartották, hogy bár a nősüléssel a városban letelepedő Kliment Gyulának (Julius) nem volt magas polgári állása, de egykor ulánus tisztként szolgált a hadseregben. Vizit alkalmának a vasárnap délelőtt fél 12 és 12, valamint a hétköznap este öt és hét, elsősorban fél hat és hat óra közötti időt tartották fenn. Első vizitbe rendszerint bérkocsin vagy hintón, elegánsan felöltözve érkeztek. A látogatás illem szerint tíz percig tartott, ennyi időre a katonatisztek még a kardjukat sem csatolták le, a vendégeket a háziak semmivel sem kínálták. Ellenben ugyancsak illem szerint nyolc napon belül vissza kellett adni, „rökoneszálni” („rökoneszansz vizit”, „hála vizit”). Ha nem így történt, gorombaságnak vették. Lett-e kapcsolat az első vizitből, az a rokonszenvtől és sok más körülménytől függött, visszaadása után sokszor sosem folytatódott a társadalmi kapcsolat. A Lindl- naplóban számos esetben kiderül, máskor sejthető, kik jártak első vizitben a családnál és többnyire rá lehet találni a visszaadásra is. 21 Az utóbbiak közül a Dél-Tiszántúlon népszerű Máriaradna jöhetett szóba, különösen amikor Aradra utaztak Lindlék, de az oda közel fekvő búcsújáró helyről nem mdósít Etelka. Talán társadalmi rétegükben akkor nem volt általános szokás a zarándoklat. 19
