Erdész Ádám: Egy gyulai polgárcsalád világa. Tanulmányok a Ladics família történetéből - Gyulai füzetek 18. (Gyula, 2011)
Bódán Zsolt: Háztartási naplók egy gyulai polgárcsalád hagyatékából
7 korona 20 fillérre rúgott, valamint további négy alkalommal, május 1-jén, június 12- én, szeptember 25-én és október 25-én már csak az van felírva, hogy „mosónéknak” és a bér, 5 korona 20 fillér. A mosásoknál tehát igazi rendszeresség nem állapítható meg, egy-kéthavonta került rájuk sor és négyszer szerdai, egyszer pénteki, egyszer pedig szombati napra estek. Vasalásra három alkalommal utal a napló, ezek azonban nem kötődnek a mosásokhoz. Egy alkalommal, májusban Hajdúné egy teljes napszámot, 1 korona 20 fillért keresett vasalással, majd októberben előbb négy ing vasalásáért fizetett Kliment Margit 80 fillért, néhány nappal később pedig férfiing vasalásáért nyolc koronát, ami már jelentős munkára utal. A naplóbejegyzések alapján ezek a munkák egynaposnak tűnnek, de meg kell jegyeznünk, hogy ez időben a Hoffer családnál a nagymosás két-három napot, míg a vasalás további két napot vett igénybe.43 A szappanfőzésről a napló végén egyetlen, mindössze egysoros feljegyzés tanúskodik, amiből megtudhatjuk, hogy „1901. V/ll-én főztem 56 kiló szappant”. Az aznapi kiadásokat átnézve az is kiderül, hogy ehhez 4 korona 20 fillérért zsíros szódát vett Ladicsné, és a szappanfőzőnének további két koronát fizetett. Október 21-én pedig a következő feljegyzést találjuk: „Hajdúnénak szappanfőzésért 80 fillér”. Ekkor azonban semmi más adat nem utal erre a munkára, így elképzelhető, hogy ez alkalommal a májusban főzött szappan pótlására kis mennyiségben újabb adagot főztek, de már nem hívták a szappanfőzőnét, hanem Hajdúnéra bízták a munkát. Nagyobb, minden évben visszatérő munkának számított még a tarhonyakészítés, amelyről azonban az 1901-es évben külön feljegyzés nem készült. A napi kiadások között olvasható július 19-én a „liszt tarhonyához” bejegyzés 1 korona 68 fillér értékben, míg szeptember 21-én a „Hajdúné lekvár és tarhonya”, amikor is a bér két korona volt. Kalácssütésre három alkalommal találunk adatokat, először április 9-én, ami furcsa módon húsvét keddje, tehát már az ünnep vége. Minden bizonnyal ehhez kapcsolható az egy nappal korábbi, húsvéthétfői mákdarálás is. A második alkalomra május 25-én került sor, amikor is a kalács az éppen következő pünkösdre készülhetett, míg a harmadik alkalom december 23-ra esett, ami egyértelműen a karácsonyi ünnepi készülődéshez köthető. A vizsgált naptári évben négy gyermek volt a Ladies családban. A legidősebb, már az iskolát megkezdő Klára nyolc, míg Tamás hat, György négy, a legkisebb, László pedig mindössze egy éves volt ekkor. A gyermekek nevelésében Ladicsné a személyzet segítségére támaszkodhatott. Bár ez az 1901-es feljegyzésekből nem derül ki egyértelműen, más évek naplói alapján világos, hogy a család alkalmazott dadát és esetleg pesztrát is a legkisebb gyermek mellé, a kétnyelvűségük érdekében pedig a cselédek egyike német volt. A munkabérek nyilvánvaló költségén túl azonban a gyermekekhez kapcsolódó bejegyzések sem gyakoriság, sem összeg tekintetében nem tűnnek túl jelentősnek ebben az évben. Mintegy 60 köthető hozzájuk, 30 korona értékben, aminek majd kétharmadát hat alsónadrág vásárlása teszi ki a legidősebb fiú, Tomi részére, valamint két pár cipő Lacinak. Ez már magában mutatja, hogy a többi bejegyzési tétel anyagi szempontból nem különösebben jelentős, csak apróbb összegeket takar. Annyi mindenesetre megállapítható belőlük, hogy a gyerekek rendszeresen kaptak cukrot, il43 Bánkiné Molnár 1996: 64. 120
