Erdész Ádám: Egy gyulai polgárcsalád világa. Tanulmányok a Ladics família történetéből - Gyulai füzetek 18. (Gyula, 2011)
Bódán Zsolt: Háztartási naplók egy gyulai polgárcsalád hagyatékából
replője. Ha összevetjük a szolgáló lányokat, béreiket és szolgálatban töltött idejüket, azt láthatjuk, hogy Ladicsné keze alatt az év során általában négy lány dolgozott egy időben, ketten magasabb, 16 koronás, míg ketten 10-12 koronás havi bér ellenében. Az év első hónapjaiban szolgáló Marcsa négy-öt koronás bérével kivételnek számított ebből a szempontból. A napló tanúsága szerint az év során a bérek fizetésének tekintetében túlzott rendszeresség nem található. A cselédek általában a hónap legvégén vagy a következő hónap első felében megkapták járandóságukat, ami néhány esetben egy összegben, néha részletekben került kifizetésre. Arra is volt példa, hogy több havi bért kaptak egyszerre, sőt ritkább esetben előleg formájában is történhetett a fizetés, mint például Zsuzsi kapcsán, aki október 6-án egyben megkapta szeptember és október hónapra járó 32 koronáját. A béren felül más kisebb, alkalmi juttatásokban is részesülhettek a szolgálók, csak néhány ezek közül felsorolásszerűen: német Marinak cipőfoltozásra, olvasókönyv Marinak, színházjegy cselédeknek (4 alkalommal is!), Marosának ajándékba, pohár Julcsának. Megítélésünk szerint ezek nem annyira a járandóság részének, inkább apróbb figyelmességeknek tekinthetőek, s a ház asszonya és szolgálói között lévő jó viszonyt jelzik. A bizalom mértékére jó példa, hogy Hajdúnénak, aki gyakran dolgozott a Ladicsoknál az év során, egy alkalommal Kliment Margit még kölcsön is adott 4 koronát, amit az később rendben meg is fizetett. A napló egyetlen, az utolsó oldalon tett, személyes jellegű bejegyzése is az egyik cselédhez kapcsolódik: „1901. jan. 24-én jött helyre Rozi”. Az eddig megismert, állandó havi bérezésben részesülő szolgálókon túl néven említ a napló néhányat a háznak több-kevesebb rendszerességgel napszámért, alkalmi bérért dolgozók közül is. Itt mindenekelőtt a már szóba került Hajdúnéra kell utalnunk, aki rendszeres szereplője a feljegyzéseknek, több mint 30 alkalommal találkozhatunk a nevével. Ezen kívül néhányszor említésre kerül még Somogyiné, öreg Julis, Tokai, Gyula, Károly és Pali. Az utóbbi négy férfi alkalmi munkákban segédkezett, mint például káposzta bevivés, káposzta bevágás, sonka elvivés. Öreg Julis egyetlen bejegyzése mindössze annyit árul el, hogy egy korona kielégítésben részesült, Somogyiné viszont öt alkalommal is szerepel a naplóban és összesen 14 koronát fizetett neki Ladicsné szolgálataiért. Ezeken kívül is található még néhány munkavállalóra utaló bejegyzés, már pontos név megadása nélkül, mint mosónőknek, szappanfőzőnének, kerti napszámosnak. Hajdúné bérezése kapcsán tudjuk, hogy a napszám 1—1,2 korona volt. Ennek mintegy dupláját, 2 koronát kapta munkájáért a szappanfőzőné, csakúgy, mint a hentes, amint azt a disznóvágások bemutatásakor már láthattuk.42 Plusz munkaerőre a háztartásnak általában a nagyobb munkák idején volt szüksége, mint a mosás, vasalás, szappanfőzés vagy a speciális szakértelmet igénylő eseteknél, mint a disznóvágás. Mosásra hatszor utalnak a napló feljegyzései az év során. Két alkalommal, január 19-én és március 27-én volt nagymosás, aminek a bejegyzett költsége 42 A szappanfőzőné megbecsülését mutatja a magasabb bér mellet, hogy a Hoffer háztartásban például a napszám mellé reggelit, ebedet, uzsonnát és vacsorát is kapott, és más munkásoktól eltérően azt kapta ebédre, amit a család is. Bánkiné Molnár 1996: 64. Ilyen adatokat egyelőre a Ladics-hagyatékban nem találtunk. 119
